Sulivan sziget - Utak, terek, sikátorok

Újabb nap, újabb nagy balhé. A múltkori két bankrablás nem éppen a legjobban ment végbe. Így hát nincs más hátra, valamiből meg kell élni. Jeebs-től kaptam egy jó fülest. A Sulivan szigeten van egy gazdag ficsúr. Pénze akár a tenger mégis csak otthon ül egész nap. Szinte sohasem látják, és mégis tud róla mindenki.
Így könnyű prédának tűnik. A birtoka hatalmas, a kertje legalább egy négyzetmérföldet is magába ölel. Ilyet majd én is veszek egyszer, ha mindenem meglesz. Ha én leszek a legnagyobb erő a földön. De még most csak tolvajként lopakodok fáról fára. Szárnyaimmal nagyokat csapkodva hidalom át a távolságokat. Lassan haladok, de biztosan. Nem akarom hogy bárki is meglásson. Ez még nem a színre lépés pillanata. Árnyékról árnyákra bújócskázok, míg a villáig el nem jutok. Nekirohanok, és rávetem magam a falára. Karmaimat minimumra állítom, és megtapadok rajta. Lassan az ablak felé araszolok, és kivágok egy szép kört az üvegből. Csak hogy be tudjak nyúlni és kinyissam az ablakot. Sikeresen bejutok az első emeletre. Csendben akár egy róka, talán senki nem vett még észre. Lassan közlekedek. Szép hosszú folyosót fogtam ki magamnak. Több tucat ajtó, és a távolban az impozáns lépcső. Benyitok az elsőbe, és egy alig használt puccos hálószoba fogad. Ágyneműt összefogom, és belepakolok minden értékesnek tűnőt. Ezüst gyertyatartót, szivartárcát, képet, persze csak keret nélkül, hogy könnyedén elférjen.

Az ajtó kicsapódik. Mindenféle jelenet lejátszódik a fejemben. A tulaj egy puskával, vagy egy csinos nő lengén felöltözve... , (de ez mondjuk inkább pornófilmbe illő lenne). Csak az nem hogy egy jelmezes alak toppan be. A látvány nem kicsit lepett meg, azt hittem senki sem látta a bejövetelemet. Sajnos nem így volt.
A tag vagy egy biztonsági ember, vagy követett. Egyik sem jó, bármi lehet még ebből. Akár többen is lehetnek itt. A szememet rajtatartom az alakon, de azért egy pillanat alatt felmérem a helyet. Átlagos hálószoba, két megtermett ablakkal. Pont azokkal, amik kellenek nekem a menekülésre. A sok vackot, amit összeszedtem az alak felé lököm. Tudom, hogy nem okoz semmilyen ártalmad, de még csak nem is éri el minden, mivel csak takaróba van csomagolva, de elterelésnek jó lesz.
Három lépést teszek meg, mikor feltűnik valami. A levegőben terjeng. Egy átható szag, melyet már többször is éreztem életem sorén. A legocsmányabb érzés az ha ezt érzem. A hátam bizsereg, és az izmaim görcsbe rándulnak. Angyali énem forrong, és harcot akar. A harmadik lépés után megállok az ablakon beszűrődő holdfénybe, és szembefordulok az idegennel. A kérdései nem zavarnak, csak egyet akarok tudni.
- Hát hogy kerül ide egy démon a pokol legsötétebb bugyraiból? - Szárnyaimat széttárom, hogy lássa kivel van dolga. Pont egy ilyen piti ügy alatt kellett összefutnom egy démoni ivadékkal. - Tudod hogy most mi jön, te mocsok? - Harci pózt veszek fel, legalábbis megpróbálom. - Nem te vagy az első, akit visszaküldök, és nem is te leszel az utolsó. Add meg magad, és könyörületes leszek. - Próbálkozok egy blöffel. Nem akartam túlságosan nagyzolni, de az ellenlábasok közelében, mindig megbolondul az agyam. Elönt az adrenalin, vagy bármi hasonló, ami az angyalokban van, és vérvörös köd lengedezik a szemeim előtt.

Elkezd kérdezni, engem egy ilyen mocskos pokolfajzat. Aki még fel sem ismeri ősellenségét. Hogy képes egy ilyen a földön lenni. Agyamat elöntik a angyali énem gondolatai, és már az eddigi dühöm olyan szinteket ér el. Egyáltalán nem tudok gondolkodni tiszta fejjel. Más nem maradt hátra. Megindulok miközben még felé sziszegek pár szót.
- Ha még azt sem tudod ki vagyok, akkor nem sok reményed van a további ittlétre. El foglak pusztítani téged, a puszta karmaimmal téplek szét. - Állórajtot veszek, és szárnyaim segítségével olyan lendületet adok magamnak, amit csak azok tudnak elérni ilyen kis távolság alatt, akik legalább hat végtaggal rendelkeznek. Két szárnycsapásnyi időm is alig van, és már a levegőbe is kell emelkednem. Felülről csak több esélyem van, vagy talán mégsem.
Az ajtóba lévő ellenfelemre próbálom vetni magam. Karmaimmal, mind a néggyel előre meredek, és pontosan a mellkasára célzok. Le akarom teríteni a földre, hogy egy tökéletes vágással elválaszthassam a nyakát a fejétől.

Elegánsan zuhanok, ahogy csak bírok, de még ez sem elég. A démon piszok gyors, igaz nem fénysebességű, de azért meglepett a dolog. A kezében az egyik bútor darab azonnal fegyverré változik, és mivel nem elég fejlett a plusz végtagom, még manőverezni sem tudok jól. Az éjjeliszekrény mellkason talál, és elég ahhoz, hogy az elegáns szót ki lehessen törölni. Mint egy kődarab zuhanok a szebbik felemre, szerencsére elég felszerelés van rajtam, hogy ne üssem meg magamat, de még így is megérzem a dolgot.
A démon újra beszél, és kell egy-két perc értelmesebbik felemnek, hogy elnyomja dühödt angyali énemet. Lassan feldereng, hogy eddig nem is tett semmi támadót, és csak önvédelmet alkalmazott. Ez pedig nagyon úgy néz ki, hogy én vagyok eddig itt a rossz fiú.
- Na jó ki vagy te, és ne mond hogy véletlenül kerültél ide, mert olyan szerencsénk egyikünknek sincs. - Mondom összehúzott gyanakvó szemekkel. Egy démon felbukkanása ilyen öltözékben, miközben én próbálom meg kirabolni ugyanazt a helyet legalább egy a milliárdhoz az esély. Vagy a sors játszik ilyen mocskosul, vagy nagyobb dolgok vannak itt készülőben. Ez pedig csak egy hosszú gyümölcsöző folyamat kezdete lesz.
Lassan feltápászkodok, és leporolom magamról a szekrény törmelékeit. Rendbe szedem ruházatomat, és kiállok elé, széles vállal, kihúzott háttal. Teljes pompámban, hátha megijed legalább egy kicsit.

Csak újra beleszimatolok a levegőbe, és megpróbálom elnyomni magamban az undort, ami ez a démonfajzat bizonyos Demolition Captain kelt bennem. Végül megrázom magam, és túlteszem magam a dolgon.
- Na jól van te fogalmad sincs ki vagyok. Szóval a nevem Griff és tuti, hogy fogsz még rólam hallani. Talán sejted, de nem véletlenül vannak szárnyaim. Míg te démon vagy, ez tudom hogy nem kamu. Érzem a szagodat. Addig én angyal vagyok, és már öltem nem is egy olyat mint te. Mondjuk azok kevésbé voltak ilyen pacifisták. Fogalmam sincs ki vagy, de már a fajtád miatt is megölnélek... Talán kivételt tehetek. - Mondom végül. Az egyik feldöntött széket felállítom, és ráülök. Felnézek a démonra és hallgatom, hátha valami produktívat is hozzá akar tenni a társalgáshoz. Még nem döntöttem el, mit is kezdjek vele. Ez az első eset, hogy nem ölni akart egy fajtabéli. Így most csak várom, hátha találok egyetlen indokot is, miért ne küldjem haza. - Na most hogy bemutatkoztunk, miért is jó neked hogy újra emlékezel, és mire is emlékezel pontosan?

Mik vannak? Milyen időben beszél ez? Vajon mennyi időt tölthetett a pokolban, és mit tett hogy oda került? Na meg ami még fontosabb mit, hogy kikerüljön onnan. A kérdése kicsit meglep, nem tudom mit feleljek neki. A leendő terveimbe úgyse avatom be, nem hogy mit miért teszek. Hát így marad az hazugság, ami talán nem is áll annyira az igazságtól.
- Hát manapság mindenki jelmezben rohangál, ezért én is felhúztam egyet. Ez pedig nem csak a hobbim, de a keresetem is. Könnyebb így, mint valami unalmas irodában gürcölni. Napi nyolc órát, négy fal között tölteni. Így legalább találkozok érdekes emberekkel. - Bökök a fejemmel beszélgető partneremmé vált alakra. - Úgyhogy ha nem gond, nem húznám túlságosan el a beszélgetést. Úgy látszik, te nem voltál olyan elővigyázatos, hogy egy rejtett úton jöjj be, így hát a rendőrség bármelyik pillanatban ránk ronthat. - Egy kicsit elhallgatok, egyrészt a hatásszünet érdekében, másrészt pedig hogy meghalljam a szirénákat. Igaz ez még nem történt meg, de megeshet, és jobb felkészülni rá. - Na szóval mit tervezel most, hogy nem engem kerestél? Ennyi hajcihő után bárki is volt itt, vagy elmenekült, vagy valahol elbújt. Mondjuk az is lehet, hogy egy üres házban "találkoztunk", akkor az ördögnek tartoztál ezzel az úttal. - Teszem hozzá még félmosollyal. Utalva a származására, és a "feltörekvő" személyiségére.

Hát úgy néz ki a beszélgetésnek vége szakad. Elég nagy kupit csaptunk már, és már a kedvem is elment a fosztogatástól. Én is intek a tagnak, és még egyszer terepszemlét tartok. A többi szoba már nem izgat. Elég sokat terveztem ezt az akciót, de hát belerondítottak. Ez már nem az én stílusom. Ez csak sima rablás, és nem kecses tolvajlás.
Hátizsákomba nyúlok, és ledobok a földre egy kevéske pénzt. A kellemetlenségeket ez talán már fedezi, így a zakkant démon ténykedése is meg lesz bocsájtva. Rendet már nem fogok rakni, csak kimászok az ablakba. Még egyszer körülnézek, hogy látja e valaki a elszökésemet. Senki nincs itt. Túlságosan is kihalt a ilyenkor ez a környék. Szeretem a szigeteket, kellene nekem is egy ilyen. Jut eszembe az ötlet, szárnyaimat kitárom, és egy kecses zuhanással el is tűnök az éjszakába. Senki és semmi nem vette észre a távozásom, talán a cselekedeteimet is csak az a démon tudja. De majd még találkozunk, nem olyan nagy ez a dimenzió, hogy ne találkozzunk még. Akkor pedig pontot teszünk az ismertségünkre.

A Kísértet több helyen is megjelent Gotham City-ben az elmúlt napok alatt. Több mint egy tucat embert ölt meg, vagy tett egész életére nyomorékká. Nem válogat az eszközökben, a legkisebb bűneiket is ellene fordítja az embernek, és milliószoros fájdalommal adja vissza. A következő célpontja Sulivan Sziget lakója. Egy ártatlan tizenéves fiú, ami csak úgy feltűnt a bosszúállónak. Nem gonosz, és még csak ne is követett el semmilyen hasonló bűnt, mint a legtöbben az ő korában.
Ám amit még nem tud a szellem, hogy ez egy csapda. A társai alkották egy grandiózus terv kíséretében. Átlag feletti emberek alkotják az Igazság Szövetségét, mégse lenne elég erejük egy természeti jelenség ellen. Ám a Csillagszív, a misztikus energia, ami Alan Scott erejét is adja, most újra megközelíti a földet. Ha az Őrszem eléggé meg tudja csapolni, és át tudja adni társainak, akkor van esélyük legyűrni társukat, és újra egyensúlyt teremteni a világban. A kockázat nem kicsi, de ennyi az elmúlt idők emlékére megtesznek, hogy a hős neve ne mocskolódhasson be, még ha csak bizonyos körökben is tudják kicsodák is ők valójában.

Szivárványszívű üstökös ragyogja be az éjszakai égboltot. A feltűnése váratlan, legalábbis a legtöbbek számára. Óraember életét kockáztatva hozta tudtotokra az üstökös jöttét. Ám a jövő még így is homályos számára. Sok lehetőség, sok elbukható próbatétel. És a feladat előttetek áll, régi bajtársatok legyőzése.
A terv egyszerű Őrszem megcsapolja az Csillagszív energiáit, amit átsugároz társaiba, így talán lesz elég erőtök, hogy legyőzzétek, a természetfeletti hatalmat. De időtök nincs sok, alig tíz percetek van, mire az üstökös eltávolodik. Kilencen vagytok a sziget egy olyan pontján, ahol már élőlény nincs is. Pár kertvárosi ház, egy facsoport, és a betonúton sétáló csalitok. Eddig elbújtatok, de Szellem lassan rájön a csapdára, és akkor itt kő kövön nem marad.
Terveiteket talán már forgattátok a fejetekben, de most mindennél több hatalmat fogtok kapni, erősebbek lesztek, mint társatok Őrszem mostani formája, és ennyi erő nagy felelősséggel is fog járni. A terv rajtatok áll, de hagyatkozhattok Óramesterre is, a jövőbelátása sokat segíthet a csata alatt, de ő csak a valószínűségeket tudja mérlegelni, rajtatok állnak majd a döntések.