Sulivan sziget - Utak, terek, sikátorok

A Kísértet több helyen is megjelent Gotham City-ben az elmúlt napok alatt. Több mint egy tucat embert ölt meg, vagy tett egész életére nyomorékká. Nem válogat az eszközökben, a legkisebb bűneiket is ellene fordítja az embernek, és milliószoros fájdalommal adja vissza. A következő célpontja Sulivan Sziget lakója. Egy ártatlan tizenéves fiú, ami csak úgy feltűnt a bosszúállónak. Nem gonosz, és még csak ne is követett el semmilyen hasonló bűnt, mint a legtöbben az ő korában.
Ám amit még nem tud a szellem, hogy ez egy csapda. A társai alkották egy grandiózus terv kíséretében. Átlag feletti emberek alkotják az Igazság Szövetségét, mégse lenne elég erejük egy természeti jelenség ellen. Ám a Csillagszív, a misztikus energia, ami Alan Scott erejét is adja, most újra megközelíti a földet. Ha az Őrszem eléggé meg tudja csapolni, és át tudja adni társainak, akkor van esélyük legyűrni társukat, és újra egyensúlyt teremteni a világban. A kockázat nem kicsi, de ennyi az elmúlt idők emlékére megtesznek, hogy a hős neve ne mocskolódhasson be, még ha csak bizonyos körökben is tudják kicsodák is ők valójában.
Szivárványszívű üstökös ragyogja be az éjszakai égboltot. A feltűnése váratlan, legalábbis a legtöbbek számára. Óraember életét kockáztatva hozta tudtotokra az üstökös jöttét. Ám a jövő még így is homályos számára. Sok lehetőség, sok elbukható próbatétel. És a feladat előttetek áll, régi bajtársatok legyőzése.
A terv egyszerű Őrszem megcsapolja a Csillagszív energiáit, amit átsugároz társaiba, így talán lesz elég erőtök, hogy legyőzzétek, a természetfeletti hatalmat. De időtök nincs sok, alig tíz percetek van, mire az üstökös eltávolodik. Alig vagytok a sziget egy olyan pontján, ahol más élőlény nincs is. Pár kertvárosi ház, egy facsoport, és a betonúton sétáló csalitok. Eddig elbújtatok, de Szellem lassan rájön a csapdára, és akkor itt kő kövön nem marad.
Terveiteket talán már forgattátok a fejetekben, de most mindennél több hatalmat fogtok kapni, erősebbek lesztek, mint társatok Őrszem mostani formája, és ennyi erő nagy felelősséggel is fog járni. A terv rajtatok áll, de hagyatkozhattok Óramesterre is, a jövőbelátása sokat segíthet a csata alatt, de ő csak a valószínűségeket tudja mérlegelni, rajtatok állnak majd a döntések.

Félelem, kétségek és kétely. Ezek az érzelmek kavarognak bennem mióta kiötlöttük ezt a tervet. Nem akartam magamra vállani ezt a nagy felelősséget és abban se vagyok biztos, hogy menni fog. De már itt vagyunk a többiek is félnek és várják az üstököst, ami már igencsak látható. Óramester figyelmeztet, hogy lassan lejár az idő és ideje hozzálátni a Csillagszív megcsapolásának. Az a tervem, hogy a nyers energiát a magammal hozott lámpásba fogom irányítani és onnan a többiek már remélhetőleg biztonságosan megcsapolhatják ezt az erőt.
Nem tudom miylen hatással lesz a társaimra, de muszáj megpróbálni mert amivel jelenleg szembenézünk azt közös erővel se tudjuk legyőzni. A többiek feszülten várnak és készülnek a véres küzdelemre. Mert, hogy itt vér fog folyni az nem kétséges és csak remélhetem, hogy a lehető legkisebb vérengzéssel megússzuk ezt az egészet.
- Társaim, barátaim. Tudom, hogy mindannyian féltek az elkövetkező harc miatt. Nem szívesen közdünk meg egy régi bajtárssal, de meg kell tennünk az összes ember nevében. Ha elkezdem a műveletet amíg az üstökös ki nem ér a ható távból nem fogok tudni nektek segíteni. - ekkor megjelenik a lámpás a kezemben, ami eddig láthatalan volt mellettem. - A lámpásba próbálom majd sűríteni a mérhetetlen energiákat és, ha sikerül akkor tartsátok a fénybe a kezeteket és az erő átfog titeket járni. Legalábbis nagyon remélem - teszem hozzá suttogva majd folytatom tovább. - A szellem érezni fogja az energiákat és megfog támadni engem. Így ahogy Óramester is mondta támadnotok kell. Azonban páran maradjatok itt ugyanis, ha a többiek feltartják elég ideig a szellemet és sikerült a rituálé a közelben lévők megkapják az erőt és csatlakoznak hozzátok. Addig ők tartják a frontot egészen addig amíg mindenki hozzá nem jut az erőhöz. Tudom a terv nem tökéletes és van esélye, hogy súlyosan megsérül valamelyikünk vagy meghal, de ezt a kockázatot hajlandó vagyok vállani. Remélem ti is. - Azzal végig fut a tekintetem a többieken, akik mind beleegyezően bólintanak.
Nem is várok tovább az üstökös felé fordulok és óvatosan megkezdem a rituálét. Az idő szorít azonban az entitás hatalma a nem megfelelő kontroll alatt elszabadulhat vagy rossz kézbe kerülhet. A félelmek és kételyek azonban eltűnnek, amint megérintem az energiát, és elkezdem magunk felé vonzani. A koncentráció minden figyelmemet leköti.

Összeszorított fogakkal gyűjöm az energiát a lámpásba mely hűen szolgált engem. A külvilág alig érzékelhető a számomra csak távoli zajok és hangok hallok. Tudom, hogy kevés az idő, hogy mindenkinek egyszerre tudjam átadni a Csillagszív erejét. Az időm viszont korlátolt és a barátaim élete forog kockán, akiket valószínűleg a halálba küldtem. Azonban nincs idő most ezen gondolkodni minden erőmmel arra koncentrálok, hogy minél több energia gyűljön a lámpásba. Kezdem érezni ez entitás mérhetelen erejének egy részét, ahogy nő a lámpásban. Nem tudom, hogy elég lesz-e, de kockáztatnom kell. Kinyújtom a kezem, remélve hogy itt marad társaim megértik, hogy mit akarok. Magamat fogom használni, mint egy vezetéket, hogy átadjam az erőt, ami remélhetőleg segít megfékezni az eltévedt barátunkat.

A kozmikus energia hihetelen mennyiségben áramlott át rajtam. Ennyi hatlamat még sose éreztem magamban. Egyre erősebben fókuszáltam, hogy társaimnak átadjam és remélhetőleg kiegyenlítsem a küzdelmet. Amilyen gyorsan jött úgy haladt át rajtam az entitás ereje. Hirtelen arra eszméltem, hogy a földön összeroskadva heverek és a szívem hevesen ver és levagyok izzadva. Végre pár pillanat múlva körül nézek a csatatéren. Bár sok évnyi harc és tapasztalat áll mögöttem a társaim maradványait és a hatalmas szellem alakja bénítóan hatott rám. Sólyomember erőt merített a bosszúból és álhatatosan rohamozta a zöld kolosszust. Mindig is ő volt a legbátrabb közözttünk. Egy pillanatra mintha Óraember hangját hallom, amint arra buzdít, hogy harcoljak az elhunytakért, hogy ne legyen hiába való a haláluk és az életben maradt társaimért is. Nehezen talpra állok és fókuszálom magamban az erőmet. Nem hagyom kárbaveszni társaim áldozatát. Mielőtt belevágnék a csatába vékony erő mezővel veszem körbe magam remélve, hogy valamiylen védelmet nyújt majd. A többiek még ismerkednek az erővel, amit kaptak. Nem tudom mennyire fogják használni, de nincs idő gondolkodni harcolni kell.
Míg Sólyomember pusztító tornádót zúdít a szellemre én a amgasba röppenek felmérem a terepet és várok a megfelelő alkalomra, hogy meglepjem az eltévelyedett barátunkat. Gondolatban megidézem az egyik kedvenc mozdonyomat életnagyságban és remélem, hogy a megfelelő pillanatban rátudom ejteni az óriásra.

A kezdeti próbálkozások nem voltak rosszak. A többiek kezdenek ráérezni az erőre, amit én már oly régóta ismerek. Azonban ez is csak lelassítani tudta a Szellemet. Hatalmas erejű támadások záporoztak rá. Néhány betalált párat kikerült. Valamiért úgy véli, hogy Sors és Óraember veszélyesek lehetnek rá ezért nekik támadt, ám az utolsó pillanatban közbe léptem és lelassítottam. Azonban hamar összeszedi magát és tovább halad. Közben hallom Carter hangját, és látom, amint iszonyatos erőket idézz meg és más világok valamint idősíkok energiáit szólítja magához.
- Carter ez nagyon kockázatos lehet. Más univerzium enerigái katasztrofális károkat okozhatnak, ha nem sikerül az irányításod alá vonni. Más esetben nem hagynám ezt azonban.. ez különleges szituáció. Segítek neked, amiben csak tudok barátom. Azonban a többieket sem hagyhatom cserben. Most több mindenre vagyok képes, mint általában ezért egy bunkert idézek Sors és Óraember köré tovább erősítve a védőmezőt. A bunker pont illeszkedik rá és tüskés felszíne energiakisülést okozz annak, aki a közelébe kerül. Közben Sólyomember repülök, hogy minél hamarabb tudjak neki segíteni. Közben távolról próbálom támadni Szellemet néhány ágyúval és megidézek 4 baseball ütőt, ha túl közel kerülne.

Multiverzum hatalmas, megérteni azt nem egyszerű bármennyi életet élt is már le valaki. Idő kell hozzá még a kvázi kozmukus majdnem fenomenális erővel rendelkezőknek is. Ám a belső erő úgy tör ki Sólyomemberből, ahogy még eddig soha. Megannyi élet, amit leélt, vagy még le fog tör elő a széles mellkasból. Vörös fénnyel ragyogó szárnyas sereg, egyetlen pontra összpontosítva. A két védett társuk alá. Bosszú Szelleme pontosan mágus alól próbál kitörni, ám a hatalmas védőfal feltartóztatja elég ideig, hogy milliónyi pöröly csaphasson le rá.
Dr. Sors varázsol, ahogy a többiek is rázúdítják minden erejüket. Akaratuk, szeretetük az ellenfél felé törhetetlen, ám úgy látszik nem lesz mégsem elég. Akár a futóhomok mit kezei között próbál tartani az ember, a szellem úgy folyik át a védelmen. Minden támadást kint rekesztve sajnos túlságosan sok ideig. A "bura" alatt felkavarodik a por, beborítja Óraembert, és mire megszűnik a védőpajzs, a halandó körül milliónyi év telik el. Teste elszárad, bőrét csontjai szúrják, ám mégis mosolyog. Utolsó erejéből még annyit tud szólni.
- A végen ez sem változtat. - Súgja olyan halkan, hogy csak a túlvilágon hallhatnák. Újabb veszteség sem torpantja meg a csapatot, és támadnak rendületlenül a már szabaddá vált ellenségre.