Főutak, utcák, sikátorok.

Eltűnődik azon, hogy a professzora miért szerencsés... hiszen ő nem kötött ki másik dimenzióban elvileg, szóval fél karral él. De hamar rájön, hogy lehet regenerálódni is tudnak ezek a dínók. Majd meghallja a kérdést, ami lényegében nem is olyan egyszerű.
- Nem tudom, az ön dimenziójában van-e vallás. DE... a miénkben sokban hisznek, fele igaz, fele nem. Viszont van egy hely... a pokol, oda kerülnek a rossz lelkek, elég sok van belőlük és elég széles a skálájuk... egészen más onnan a gonosz mint innen. Én is odakerültem... de sikerült visszajutnom, ez mágia. Nekromancia pontosabban. Szóljon ha valami nem világos, nem ismerem az ön világát.

A másik egy kis szünet után belekezdett a beszédbe én pedig hallgattam, amit mond. Úgy döntöttem inkább nem szólok közbe, hogy válaszoljak az első kérdésre, viszont a hallottakra egyre inkább lekonyult a szám.~Tehát a föld mélyéből származik a lelke... Vajon most is ugyanolyan gonosz mint halálakor?~Kérdeztem magamtól. Ismét úrrá lett rajtam az a sötét érzés. Nem tudtam mit feleljek, de igyekeztem megőrizni a hidegvérem. Úgy döntöttem előbb válaszolok a kérdésére, mielőtt újra kérdezek, még ha csak költői is volt.
-Igen. Van vallásunk. A föld a mi befogadónk. Ő dönt születés és halál közt. Akik bűnös életet éltek, és nem bánták meg, azok lelkét elégette, míg aki nem követett el bűnt, vagy megbánta őket, visszakerülhetett a körforgásba... Mond... Te megbántad a bűneidet?-Kérdeztem közben felkészültem, ha netán olyan választ kapnék amit nem akarok hallani.

Tudatosítja magában, hogy elég sok minden egyezik a két világ között, és, hogy a vallás is egyezik, nagyjából. Ezután elgondolkozik azon, hogy mi okozhatja ezt a sok párhuzamot... de egyenlőre csak pár elmélete van rá, így ezt hanyagolja. Elmosolyodik, majd halkan nevetni kezd a bűnökkel megfogalmazott kérdésre.
- Megbánni? Bűnöket? Elmondjam az igazságot. Én a jóban hittem, és azért is küzdöttem, a rendért, a tisztaságért, becsületért. Nem hittem volna, hogy ezt meg kell bánni, hogy ez bűn, úgy tudtam ez a jó. De onnan már egész másképp látszik a helyzet. Higgye ezt el nekem... amit eddig itt hallottam/láttam, állítólagos hősökről... ők is azt hiszik amit én, hogy a jóért teszik, hogy a gonosz ellen vannak. Pedig ez csak önbíráskodás, saját kényük kedvük szerinti ítélkezés.

A másik a kérdésemre csak felnevetett, bár igaz nem túl hangosan. Ez a nevetés teljesen kirázott, és a további beszéde is rásegített. Talán ő is érezte, hogy ebből vita lesz, és én nem fogom elfogadni amit mond. Az én szememben igen is jól cselekednek azok akikről olvastam, még ha nem is tiszta a módszer. Végig néztem a férfin, majd válaszoltam.
-Szóval... Maga szerint csak ülnünk kell, és figyelni ahogy a gonoszság elemészti a várost? Nem ismerem ezt a várost, de elég volt rátekintenem az újságok gyászlistájára, hogy tudjam hol is vagyok. Talán igaza van, és rossz amit tesznek a többiek... Viszont, én nem olyan vagyok mint a többi... Én csakis önvédelemből küzdök, és nem ölök, nem hazudok, és minden bűnömért vezeklek... Nem csak a cél számít az eszköz is... Talán csak rossz eszközöket használt, nem gondolja?-Kérdeztem vissza, közben a biztonság kedvéért hátra toltam a bal lábam, és enyhén behajlítottam. Ez a póz ad egy kis előnyt, ha netán nem beszéddel akarja folytatni az ismerkedést.

Elgondolkozott a gyík szavain, de nem sokáig, hiszen már tudta a választ és számított arra, hogy efelé halad majd a beszélgetés. De nem hatotta meg az, hogy Cybergyík elmondta, hogy ő mennyire jófiú és az sem, hogy úgymond támadó testhelyzetet vett fel, van neki erősítése ezeken a kihalt utcákon is.
- Érdekes amit mond. Persze maga a jóért cselekszik, a jó módszereivel, ezzel nem ellenkezem. És igen ez a bűnvárosa, ahogy ez számomra is kiderült. De a többi hős aki úgymond a jóért küzd... sok rossz módszert használ, ahogy én is.
Egy kicsit megáll.
- De tudja ez nézőpont kérdése, amit mondjuk maga csinál az tünetkezelés, nagyon szép és jó, nem vitatom és látványos is. Viszont az igazi rossz a háttérben van és azt csak akkor lehet megállítani, HA a rossz módszereit használjuk. És szerintem ez elfogadható áldozat. számomra már mindenképp.

A másik tovább beszélt, és csöndben hallgattam. Elmondta saját véleményét, a dolgok állásáról, és sajnos erre már nem tudtam eredményesen reagálni. A következő mondatok pedig Vadmacska beszédére emlékeztettek. Hirtelen eszembe jutott mennyire könnyen hazudnak is az emberek egymásnak, és maguknak. Ismét végig mértem a férfit. Úgy tűnik tudja mit beszél, de amit mondott kicsit összezavarta a képeket a fejemben, ismét nem tudtam eldönteni, hogy melyik oldalon áll. Egyenlőre úgy tűnik, hogy a rosszakén, de valamiért úgy éreztem, hogy csak azért mert elvesztette a hitét a jó iránt. Valószínűleg nem tudom visszaadni neki, legalábbis most biztos nem. Egy ideig figyeltem a férfit, majd válaszoltam.
-Talán ti emberek csak gonoszsággal tudtok a gonosz ellen harcolni... De én nem vagyok ember, és meg fogom cáfolni amit az imént mondott... Előbb vagy utóbb.

Meggondolja kivel is áll szemben, ez a gyík számára elég céltudatosnak, okosnak látszik. És persze tudja, hogy ő számára teljesen gonosz. De ez most nem érdekli... most nem tartja fontosnak. Sőt feleslegesnek, hisz annyi minden más is van... nem, hogy ki miben hisz, de azért készséggel válaszol.
- Ehhez én csak sok szerencsét kívánhatok! Remélem azért nem bukik el ekkora feladatban... egy biztos, a gonosz ereje kiterjedt. Gondolom a maga szemébe én gonosznak tűnök, de azért gondolja át a dolgokat. Csak mert holt testeket használok fel? Vagy nem ezen gondolkozik épp most?

Alder válaszolt a mondatomra, bár őszintén szólva én már nem vártam választ tőle. A mondandójára, egy kicsit elgondolkodok. Ismét felébredt bennem a kíváncsiság, csak ezúttal a gondolataiba szeretne beférkőzni. Sajnos ez lehetetlen, de mégis... Valami arra késztet, hogy többet tudjak meg erről az emberről... Azt hiszem hívhatom embernek. Vártam egy kicsit, majd válaszoltam.
-Én nem vagyok bíró, hogy megmondjam, ki gonosz és ki jó... Én csak egy végre hajtó vagyok. Viszont önt még nem tudom elkönyvelni, egyik oldalhoz sem... Egyenlőre úgy tűnik, hogy gonosz, de... Nevezzen bolondnak ha akar, de szerintem ez még változhat. Persze nem ismerhetem, mi van a fejében, de hát a hit arra való, hogy a lehetetlen dolgokból csináljunk valóságot.-Mondtam, majd vártam az esetleges válaszra. Minden bizonnyal most is kinevet, hisz ez a beszéd biztos nem fog változtatni a nézetein... de talán elgondolkodik rajtuk később... talán egy döntő pillanatban ez a mondat is eszébe jut... Ki tudja?

Adler megáll egy kicsit amint meghallja Cybergyík szavait, egy gondolat röppen át az elmélyén, de végül is elengedi, nem látaj még értelmét. Aztán válaszol a gyíknak.
- Én? Jó? Érdekes nézet. Hogy lehetnék én jó! Az emberek csak a gonoszt látják bennem és azt is foglyák mindig. Pedig fogalmuk sincs mi a jó... hogy én mit akarok az nem számít, a célom sem, csak az orrukig látnak. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy én jó vagyok... persze ezt nyilván nem hiszi és a jövőben sem fogja, mert úgy vélem, elég sarkosan látja a világot.
Nekem már nincs túl sok veszteni valóm... maga a megtestesült rossz vagyok, ha úgy nézzük. Szóval vállalom is... aztán majd lehet belátják az igazamat. Nem tudom érti-e mire gondolok?

Végig hallgattam a válaszát, ami elég érdekes irányba terelte ezt a beszélgetést. Kíváncsi voltam vajon mit is értett a mondandója alatt. Viszont a zavarom is tovább fokozódott... Már tényleg nem tudtam, hogy hova is soroljam. Azt vallja magáról, hogy jó, de eközben úgy állítja be magát mint valami rossz fiú. Kezdetek összeakadni a gondolat fonalak a fejemben. Viszont válaszolni kellett. Megpróbáltam valami rendet csinálni a fejemben, mielőtt beszélni kezdtem volna.
-Szóval... Azt mondja, hogy azért akar gonosz lenni, mert ezt várják el magától, vagy mert ezt látják magában? Tudja attól még, hogy valakinek sötét ereje van attól még nem gonosz. Ez nem határozza meg az oldalakat... Ha így lenne talán már rég magának rontottam volna. A professzorom is egyfolytában azt mondta: Nem az a lényeg, hogy miben vagy jó, hanem hogy hogyan használod azt a képességed. Mindig is félni fogunk attól amit nem ismerünk... És az eddigi kutatásaim alapján az emberek elég könnyen esnek pánikba. Viszont ezen lehet változtatni. Ha megismerik ki is valójában akkor a nézeteik is megváltoznak, még ha a félelem meg is marad... Gondolom ezek az önbíráskodók is ezt akarják elérni... hogy elismerjék és segítsék őket az emberek.

Végig gondolja a gyík szavait... egyből szembe tűnik neki, hogy nem ismer ezt-azt és, hogy valami önjelölt hős ő is, nem valami rossz hittérítő! Ezt számításba veszi, majs csak ezután válaszol.
- Ezt várják el tőlem? Igen, ezt, ön nem ismeri az itteni történelmet gondolom, én a pokoli rossznak vagyok beállítva és az igazat megvallva... talán az is vagyok. De én is hasonlót akarok amit például maga, de én nem félek használni a gonosz módszereit. Ugyanis akármit is fogok tenni én mindig csak a gonosz maradok az emberek szemébe, nincs is ezzel gond.
Majd egy ideig kivár, hátha elfajul a dolog, bár nem szeretné ezt.
- De úgy látom, maga sem más, csupán azért nekem rontana, mert más nézeteim vannak. Ez nem önbíráskodás ugye? Ez a jó ugye?

A másik most is egy hosszabb beszédet intézett, amit most is csendben hallgattam. Most megint változtatott a nézeteimen. Most már valahogy sikerült kitalálnom a gondolat menetét. Úgy tűnik ő azt fogja csinálni ami a célja eléréséhez kell, és nem törődik az úttal. Talán valami felsőbb jót akar elérni, vagy egyszerűen egy olyan világot akar kialakítani ami szerinte jó. Sajnos a célját még nem ismerem. Ha azt megtudnám akkor talán már eltudnám dönteni, melyik oldalra is sorolható. Viszont arra is rájöttem, hogy valószínűleg már nem fogja elárulni céljait. Minek mondaná el a kis tudatlannak? Azzal túl sokat kockáztatna. Nem is láttam értelmét megkérdezni. Viszont az utolsó mondatait félreértés miatt ejtette ki, és úgy éreztem, hogy meg kell magyaráznom.
-Azt amit mondtam csak példaként hoztam fel. Azt akartam szemléltetni, hogy ha a jó és a gonosz közti határ rendesen lenne meghúzva akkor nem kéne gondolkoznom, hogy mit is tegyek. Viszont ez nem ilyen egyszerű. Mindenkinek igaza van és senkinek se. Az dönt jó és rossz fölött akinek hatalma van, nekem ez a véleményem... Ugyanakkor a hatalom a káoszból származik, és nem lehet irányítani. Ezért vannak oldalak. Minél közelebb állunk a határhoz annál nehezebb eldönteni hova tartozunk. Viszont aki megmarad egy területen az nem fog elmozdulni... A határ viszont folyamatosan mozog. Ki tudja, lehet, hogy egyszer az is jónak minősül amit maga tesz, és rossznak amit én... Efölött csak az idő bíráskodhat... Az idő a legfelsőbb úr, akinek a legtöbb hatalma van.

- Igen remélem úgy lesz, ahogy mondta, hogy én leszek egykoron a jó és maga a rossz, persze ne értse félre... Az emberek szemében biztos maga a hatalmas hős én pedig a gonosz. De egyesek képtelenek az orruknál tovább látni. Az idő ezt bizonyította számomra.
Ezután Adler összeállít magában egy tervet, közben csak áll és várja a másik reakcióját, hátha belé akar kötni, azért ami mond.
- Mondja? Maga is amolyan bűnüldöző?

A másik megosztotta velem a reményeit, de mint mondtam ezt csak az idő döntheti el. Nem igazán volt kedvem közbe szólni. Nem is értem volna el vele semmit. Talán csak annyit jegyeztem volna meg, hogy a mond a hatalmas mind a hős kifejezéstől is messze vagyok, de azzal csak a tapasztalatlanságom mutattam volna meg neki. Elég sok mindent mondhattam volna, de nem láttam lényegét. Csak megerősítettem volna azt amit eddig mondott, és minek ismételjem el ugyanazt más szavakkal? Ekkor feltett egy kérdést, amire érdeklődve tekintettem. Elsőre nem tudtam válaszoljak-e, de aztán nem láttam értelmét a válasz megtagadására. Előbb utóbb úgyis rájött volna, és ahogy a beszélgetés halad úgysem fog megtámadni.
-Keresem a bűntetteket és megpróbálom megakadályozni. Azt hiszem ezt csinálja a bűnüldöző. Tehát a válaszom igen. Miért kérdi?... Talán azért hogy tudja, hogy számítania kell velem vagy sem?-Kérdeztem érdeklődve, hisz a kérdés tényleg váratlanul ért.

Adler számított erre a válaszra... sőt eddig is tudta, de kellett, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból.
- Gondoltam. Igen részben ezért is... szóval gondolom nem fog nekem segíteni, sőt próbál majd megakadályozni. Bár ezúttal lehet jobban teszi ha velem tart.
Ezután kivárom a másik reakcióját, hátha harcolni akar, és akkor készen állhassak.

A másik elmondta, a gondolatait, bár igazából csak a nyilvánvalóra mutatott rá. Aztán feltett egy burkolt ajánlatot is, amire kicsit furcsállva tekintettem. Nem értem miért akarja, hogy vele menjek, és miért gondolja, hogy igennel válaszolok, végül csak egy kérdéssel válaszoltam.
-Miért is?-Egyszerű kérdés volt, de talán ezzel megtudhatom mire is gondolt. Egyenlőre nem állt szándékomban támadni. Amíg nem tesz semmit én nem fogok harcolni. Ha megtenném azzal csak az ő nézetét igazolnám, és ezt nem fogom megtenni. Kezdett úgy tűnni, hogy a beszélgetés a végéhez közeledik, és nem is volt ellenemre. Már mindent megtudtam amire szükségem van, és amit nem azt vagy most mondja el, vagy nincs rá szükségem, bár lehet utólag kíváncsiságom meg fog vele őrjíteni.

Adler vállat von, majd elmosolyodik, tudja, hogy most meg fogja lepni a gyíkot. Terve kicsit butaságnak tűnik az ő szemében is... de hisz ő találta ki. Ez csak kreativitás... Hamarosan válaszol a gyík kérdésére.
- Hát nem azt mondta bűnüldöző? Ma én is jófiú leszek. Gondoltam kipróbálom ezt is.
Majd ha a gyík nem reagál, vagy hitetlenkedik, újra megszólal.
- Nos akkor, hogy is kellene ezt csinálni? Gondolom nem az az első lépés, hogy kiforralom ördögien gonosz tervem...

A másik válaszolt. Viszont a válaszát egyáltalán nem vártam. Kicsit meg is lepődtem. Pár másodpercig nem válaszoltam, aminek egy kis bővítés lett a folytatása. Furcsa volt ez a hirtelen váltás. Nem értettem miért döntött így, de benne volt az a próba szó.~Talán arra kíváncsi, hogy én mit csinálok?~Kérdeztem magamtól, majd körebe néztem.
-Nem. Határozottan nem.-Mondtam, majd kis vártatva folytattam.-Őszintén szólva én sem vagyok profi. Én csak járőrözni szoktam. Ha látok valamit akkor közbe lépek, és ennyi. Mondjuk ha tényleg csatlakozni akarsz... Akkor használhatnád azt a módszert amivel engem szúrtál ki.-Mondtam, és kezdtem megfordulni. Még mindig azon gondolkodtam, vajon mit is akarhat. Viszont töprengésre nem igen volt időm. Indulni kellett.
-Ameddig nem találkozunk bűnténnyel, addig nem igen léphetünk közbe.-Mondtam, azzal elindultam vissza a sikátorba, hogy a tűzlétrát használva felmehessek a tetőre. Közben a figyelmem továbbra is ráösszpontosítottam, ha a szemeimet nem is.~Első szabály, soha ne fordíts hátat az ellenségnek, és bár ő nem tűnik annak... Sose lehet tudni.~

Adler érzi, hogy itt az ideje a távozásra, nem akarja, hogy a gyík kövesse, nem tenne jót neki. Bár élvezte az intelligens kommunikációt, de azért mint mindig óvatosnak kell lenni. Reméli, még összefut ezzel az illetővel, de most a távozás hímes mezejére kell lépnie, ezt tudja. Amikor Cybergyík megindul felfele, egy nagyon gyorsan zuhanó bagoly száguld az arca felé.
Ezután még hallhat valahonnan egy "Auf wiedersehen"-t, de Adlert már nem találja meg, nem tudja, hogy, hogy de kereket oldott.

//Bocsánat a kimaradás és a hirtelen távozás miatt, azért a baglyot kerüld ki //

//Semmi baj //

A férfi nem csinált semmit. Választ sem adott. Úgy tűnt csak vár a fejleményekre. Mondjuk nekem már mindegy is, az se baj, ha nem követ. Érdekes volt ez a beszélgetés, talán túlságosan is. Van egy olyan érzésem, hogy következő alkalommal, már nem ilyen civilizált körülmények közt találkozunk, bár reménykedtem, hogy tévedek. Viszont ahogy elindultam felfelé, észre vettem egy baglyot, ami felém tartott. Egy pillanaton múlott, hogy nem fúródott belém, mint egy lövedék. Egyik kezemmel, és lábammal elengedtem a tűzlétrát, és félre löktem magam a madár útjából, ami elsuhant. Ekkor egy számomra ismeretlen szavakból álló mondatot hallottam, és mire a hangforrás irányába tekintettem, már csak Alder Eins hűlt helyét láttam. Hogy a bagoly elszállt, vagy meghalt, nem tudhatom, mert nem láttam a testet. Sóhajtottam egyet, és felmásztam a létrán.
-Auf wiedersehen? Ez valami elköszönés lehet?... Talán egy másik nyelvet beszélt.-Gondoltam hisz nálunk is vannak nyelv különbségek, itt miért ne lenne. Még egy utolsó pillantást vetettem a kihalt utcára, aztán elindultam a tetőkön, hisz az éjszaka még fiatal volt, és a műszakom ezzel a kis beszélgetéssel nem ért véget.

//Bocs, hogy ilyen sokáig nem írtam, csak először nem tudtam, hogy írhatok-e aztán meg elfelejtettem ^^' //

Folytattam az utak felderítését. Házról házra, és próbáltam figyelni a bűnre. Tudtam, hogy nem nyughatok míg a nap fel nem kell, és sugarai elrettentik célpontjaim további tevékenységeiktől, legalábbis a legtöbbjük. Még órák választottak el a megpihenéstől, így össze kellett szednem magam. Éreztem a fáradtság jeleit, hisz ma kicsit kevesebbet aludtam a kelleténél, de egyenlőre még talpon tudtam magam tartani. Reméltem, hogy ez a kis hátrány nem lesz túl nagy ha éles helyzetbe kerülök, és a figyelmem se lankad. Ha egy jel érkezik cselekednem kell, hisz erre vállalkoztam. Most megálltam, hogy kicsit kifújjam magam, közben körül tekintettem az utcában, hátha látok valami érdekeset, vagy éppen gyanúsat.

Sajnos semmi sem került a szemem ügyébe, míg őri járatoztam, így eléggé le is lombozódtam. Meg mondjuk az a kevés adrenalin is elfogyott amit még legutóbbi "emberrel" való találkozásomkor termelődött, így nem meglepő, hogy a fáradtság érzett felerősödött. Azonban ahogy elkezdtem kutatni az egyik sikátort, mintha valami furcsa folt lett volna ott lent. Elhatároztam, hogy megnézem közelebbről, mert eléggé ismerős volt, de hirtelen nem tudtam eldönteni, mi lehetett az. Amikor leértem, és jobban megnéztem arra következtettem, hogy vér lehet, viszont, előbb le kellett ellenőriznem, hogy milyen állagú, mielőtt még úgy döntenék, hogy elindulok ezen a szálon, hisz ki tudja? A vér viszonylag gyorsan megalvad, és nagyon sokáig megmarad, lehet a vérfolt akár hónapok óta itt van. Bár mivel úgy tűnt, hogy viszonylag friss, elhatároztam, hogy talán megér egy nyomozást, azt viszont még el kell döntenem melyik irányba haladjak. Megpróbálok több árulkodó nyomot találni, ami alapján talán tájékozódhatok.