Főutak, utcák, sikátorok.

Közelebbi vizsgálat meglepő eredményt mutatott. A vér, nem hogy nem emberi, de saját fajtám vére volt. Ez a felfedezés megdöbbentett, és felébresztette bennem a kíváncsiságot is.~Mégis mi ez? Hogy kerül ide a vérem? Vagyis a fajtám vére... Itt valami nem stimmel.~Gondoltam, és el is indultam a nyomon. A fáradtságot újra félre tette szervezetem a válaszok feltárásának reményében. Ahogy követtem az utat az végül egy emberhez vezetett, aki jól láthatóan kétségbe volt esve, és félt tőlem.~Mi folyik itt...? Lehet... Lehet, hogy más is átjött?Végig néztem a teremtményen aki egyértelműen egy nagy karmokkal rendelkező lény által lett megsebezve. Pont olyannal mint amilyen nekem van. A sebei súlyosnak tűntek, úgyhogy jobbnak láttam, ha segítek neki, még ha egyértelműen bűnözőről van szó. A fejemben az a teória fogant meg, miszerint a maszkos megpróbálta kirabolni a fajtársam aki önvédelemből visszatámadt. Ezt a vérből szűrtem le. Valószínűleg azért vette el a cuccait, mert nem rég érkezhetett, és szüksége volt valamira csak úgy mint nekem. Egyenlőre azonban vele kellett foglalkoznom.
-Én nem az vagyok akinek gondolsz. Viszont ha jól sejtem akkor láttál valakit aki úgy nézett ki mint én. Ha elárulod, hogy merre ment, akkor idehívom a mentőket.-Így is úgy is megtettem volna, de ezt ő nem tudhatta, így valószínűleg készségesebb lesz.

Bár a mondata rövid volt, mégis kivettem belőle valamit.~Társak?... Többen is vannak?~Kérdeztem magamtól, de azt is leszűrtem, hogy ettől a férfitől nem kapok választ. Csak sóhajtottam egyet, és elhagytam a sikátort, egy vészhelyzet telefonfülkét keresve, ami szerencsére elég sok volt... Mondjuk ez érthető is egy ilyen városban. Felhívtam a 911-et és bemondtam a szükséges információkat, majd visszatértem a sikátorba, hogy valahogy megakadályozzam, hogy meghaljon, amíg a mentő megérkezik. Ki tudja, talán ha segítek neki, ő is segít nekem. Kerestem valami rongyot, ami viszonylag tiszta, de ha nem találtam, akkor a saját ruhámból téptem le egy keveset, és mivel tudtam, hogy nem venné jó néven a közeledésem, ezért csak oda dobtam neki.
-Szorítsd a sebre, a mentők már úton vannak.-Mondtam halkan.-Ha hajlandó lennél megosztani velem mi is történt, talán többet is segíthetnék nem gondolod?

Mivel segítettem a bűnözőnek ezért végre hajlandó volt információt megosztani. Közben egy kérdést is feltett. Pontosabban a legelején.
-Mindenkinek jár második esély, még neked is.-Mondtam, miután befejezte a mondandóját.~Szóval... Akkor folytatták a kísérleteket... Lehet tökéletesítették is? Vajon mennyi idő telhtett el azóta?~Miközben magamban gondolkodtam, addig felsegítettem a férfit, és az egyik alacsonyabb szemetesre ültettem.
-Én a helyedben nem mozognék túl sokat. Elég sok vért vesztettél, szóval inkább várd meg a mentőket, ha rám hallgatsz. Most viszont megyek.-Mondtam, és elhátráltam a férfitól, majd elindultam, de meg is torpantam.
-Azt tudod merre mentek?-Kérdeztem, bár azt hiszem ha megerőltetem a szaglásom megtalálhatom őket, ugyanakkor ez elég nehéz feladat lenne nekem, hisz nem vagyok katona. Most, hogy belegondolok, lehet hogy ők azok voltak. Mi van ha a katonákon folytatták a kísérleteket és szintén átkerültek. Lehet akkor vissza tudnának vinni. Először azonban meg kellett találnom őket, így segítség kellett. Ha a másik nem osztott velem információt, akkor igyekeztem a vérszaga alapján tájékozódni, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez sikerülni fog azért megpróbálom.

- Köszönöm. - Nyögte ki végül, majd levette a maszkot fejéről, és a távolba hajította.
- Nem kell tudnia senkinek, hogy mit akartam. Így is pórul járta, tanultam a leckéből. - Mondta neked, ezzel arra célozva, hogy nem hiányzik neki, hogy esetleg megtudják, hogy bűnöző.
- Abba az irányba mentek. - Mutatott az egyik kis sikátor felé, ahol sötétség uralkodik. Vérnyomokat is felvélsz fedezni a sikátorig, valószínű magadtól is rájöttél volna merre visz az út, de a szaglásodra sajnos nem tudsz hagyatkozni. [PM-ben ment magyarázat]
A sikátort magad mögött hagyva indulsz el a rejtélyes mészárló, esetleg mészárlók után, ha igazat mondott a bűnöző, és többen vannak, ugyanis képesek az emberek nagyítani, ha megruházzák őket.
Amint kiérsz a sötét sikátorból, hallod hátad mögött a sziréna hangját.

[Bocsi a kusza reagért, fáradt vagyok]

//Semmi baj, viszont így én se igen tudok mit írni ^^'//

A férfi még mondott, pár szót, amire csak bólintottam. Úgy tűnik sikerült valakit jó útra téríteni... Vagy a sérülések miatt adta fel, nem tudom, és talán nem is szeretném. Elindultam és követtem a nyomokat, szerencsére volt annyi szerencsém, hogy a vér úgy tűnik ösvényként mutatta az utat, viszont azt nem tudhattam mennyi ideig, hisz valószínűleg megpróbálják majd elállítani az vérzést. Így hát megszaporáztam a lépteim, és igyekeztem a lehető leggyorsabban eljutni egyik csepptől a másikig.

//Lehet, de nem tudtam //

A nyomok lassan alábbhagytak, így elvesztettem a nyomokat, ami nem tetszett. Meg kellett őket találnom mielőtt minden nyomot elvesztenék, mert különben elvesztem az egyetlen lehetőséget a hazajutásra, ha van egyáltalán. És ha ők is ide lettek zárva? Akkor meg segítenem kell nekik mielőtt olyan helyzetbe kerülnek amiből nem tudnak kikeveredni. A nyom teljesen elhalt ami rossz előérzettel töltött meg. Viszont észrevettem, egy szemetest, ami nyitva volt. Furcsa, hogy valaki, ilyenkor dobná ki a szemetét, és az is elég furcsa, hogy itt újra hasznosító konténerekbe dobálnak. Legalábbis saját tapasztalataim szerint. Megnéztem, és láttam, hogy egy szerencsétlen macska áldozatul esett valaminek ami szépen szétmarcangolta. Volt egy sejtésem ki tehette. Viszont nem tudtam, hogyan indulhatnék el, hisz innen bármerre mehettek. Megpróbáltam megvizsgálni a területet hátha találok vér-, lábnyomot, amin elindulhatnék, és ismét a nyomukba lépkedhetnék.

A kutatás nem járt sok sikerrel, csak egy papírt találtam ami úgy tűnt a mi nyelvünkön íródott... Legalábbis valamelyik nyelven. A portált felismertem, de nem tudtam mit kezdeni vele.~Most mit mit csináljak? Nincs semmi csak, ez a papír....~Azzal, hátra is dobtam viszont a következő pillanatban villám csapott a gerincembe~ Várjunk csaak...~Hirtelen megfordultam, és belenéztem a konténerbe, majd óvatosan bemásztam, és elkezdtem kutakodni a lapok között, hátha ez új nyomot tud adni, hisz ha ez a környéken esett le, akkor lehet, hogy egy nagyobb ábra része amitől szintén itt szabadultak meg.~Gyerünk, létszí legyetek azok amire gondoltam.~Gondoltam magamban miközben megforgattam a lapokat a macska körül, vigyázva nehogy a végén rám kerüljön a tetem... nos bármije

A papírokon az volt amit gondoltam, hogy lesz. Viszont mégsem. Úgy tűnt a kísérletek folytatódtak, sőt, úgy tűnt rosszabbra fordult a gép. Pontosabban, megbomlott a sejtkatalizátor, legalábbis a leírásokból ennyit sikerült leszűrnöm. Most viszont két dolog járt a fejemben. Az első: Ki jött át a mi világunkba? A professzor, a segédje, vagy mindketten?
A másik pedig, hogy miért hagyták itt az iratokat? A többin most nem gondolkoztam, valószínűleg még idő kellene, hogy új kérdések jöjjenek elő, és most ez a kettő a fő. Vagy mégsem? Nem. A legfőbb kérdés, még mindig az első. Hol van az aki átjött, vagy akik átjöttek. Meg kellett találnom akárki is van itt. Először is kimásztam a szemetesből, és ismét körbe néztem. Senki sem mehetett el nyom nélkül... Bár, most hogy belegondolok ide más is kéne, mint a szemem.~Na jó, nézzük mit találhatok ezen az okos telefonon.~Gondoltam, miközben magamhoz emltem, és végig pörgettem az alkalmazásokat, de nem igen találtam semmi hasznosat. Az egyetlen ami talán még jól jöhet az a kis lámpa, amit lehet kapcsolgatni. Most viszont, kivilágított területen voltam, szóval sok hasznát nem fogom venni.
-Francba!-Kiáltottam, fel, majd ismét átfutottam a jegyzeteket, alaposan. Ki tudja, talán valaki ráírt a papírokra, saját gondolatnak csak apró betűkkel.

Hiába futottam át ismét, nem találtam semmit, úgyhogy kénytelen leszek valami mást találni. A következő pillanatban azonban, furcsa hangokra lettem figyelmes. Nem is haboztam sokáig rögtön elindultam, a zajok forrásának irányába. Két ok miatt.
Egy: A bűn sosem alszik és mivel nincs nyomom jobb ha végzem a dolgom. Kettő: Mivel tudom, hogy az ismeretlen fajtársam fegyvert szerzett akár ő is lehet, az elkövető. Nem tartott sokáig, hogy oda jussak, és megfigyeljem a terepet. Észrevettem, hogy az emberek menekülnek, és az egyik boltban is nagy a zavargás, valószínűleg a betörő miatt. Tudtam, hogy nem mehetek túl közel, azzal az életemet tenném kockára. Jobbnak találtam először megvizsgálni közelebbről a helyszínt. Olyan közel osontam az ablakokhoz amennyire csak lehetett anélkül, hogy meglátna bárki is, majd elővettem az okos telefont, és videóra állítottam. Na nem mintha felvételt akartam volna csinálni, de mivel ezzel az aprócska szerszámmal zoomolni is lehet, ami kiváló távcsővé teszi az aprócska HD kamerát. Óvatosan ráközelítettem a bolt ablakára, és megpróbáltam felmérni a helyzetet, hogy utána eldönthessem mit tegyek.

A helyzet nem volt fényes. Ráadásul túszuk is volt, így nem ronthattam be, hisz lehet, hogy nem én lennék az első áldozat. Valamit ki kellett találnom, de mit? Nos, elsősorban az ártatlanokat kéne biztonságban tudnom, ami nem lenne egyszerű. Aztán eszembe jutott valami. Kicsit kockázatos, de így biztosan nem sérül meg senki... Nos, engem kivéve.
Óvatosan a bolt közelébe osontam figyelve, hogy bentről kifele tekintve csak árnyékokat lássanak. Reméltem, hogy ennyi idő alatt nem esett semmi baja, és egyikük sem próbál hősködni. A tervem az volt, hogy megvárom, amíg a páros menekülni kezd, és majd akkor szerzem vissza az ellopott tárgyat miután, már csak mi hárman leszünk. Azt viszont még ki kell találnom, hogyan vegyem el tőlük a fegyvert. Remélhetőleg lesből támadhatok, és akkor nem tudnak reagálni elég gyorsan. Most viszont még nem vagyunk ott, jobb ha nem próbálok előre gondolkodni.

Úgy tűnt az történt amire számítottam, és az esélyeim, is elég jónak bizonyultak, mert nagyon jól beolvadtam a környezetemben.~Istenem, tisztára mint egy kaméleon, észre se vettek.~Gondoltam magamban, de visszatartottam a kuncogást, sőt még a levegőt is a lehető leghalkabban vettem. Persze a bőröm, sokkal jobban bírja a golyó ütést mint az átlagemberé, de ilyen távolságból én se vagyok golyóálló. Óvatosnak kellett lennem, és kivárni a megfelelő pillanatot.~Rendben, ha elkapom a másodikat, és elszedem tőle a fegyvert, akkor a másik remélhetőleg nem fog egyből rámlőni... Bár lehet a végén lelövi a társát, ami nem túl jó. Akkor nagyon gyorsnak kell lennem... Gyerünk szuper reflexek, most ne hagyjatok cserben... Mondjuk ez csak az emberek szemé... Áh, most nincs idő ilyeneken gondolkodni!~Futottak a fejemben a gondolatok, miközben felkészültem az ugrásra A terv elég egyszerű, ráugrani arra, aki közelebb lesz hozzám, amikor a bűnözők már kiléptek, majd onnan tovább támadni a másikra.~Remélhetőleg nekem háttal lesznek... Oh, bakker erre nem gondoltam.~Csapott belém hirtelen a felismerés, de már késő volt gondolkozni, mert nyílt az ajtó.~Jól van, dupla vagy semmi.~Felkészültem az ugrásra, és feszülten figyeltem, és pár másodpercen belül eldől a tervem sorsa.

//Ehe ^^' Igen nekem is eszembe jutott, de már késő volt kijavítani, mert reggel ébredtem rá.//

Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam. Ötven százalék volt az esélye, hogy holtan kerülök ki ebből a pár másodpercből. Viszont úgy tűnt a szerencse mellém állt. Könnyű szerrel hatástalanítottam a betörőket, majd szépen elvettem a pisztolyokat, és a zsákokat is. Óvatosan visszaállítottam, a biztonsági zárat, hogy még véletlenül se süljön el a fegyver. Még jó, hogy végeztem jó sok kutató munkát az interneten az e-féle fegyverekről, hogy tudjam mit kell tenni velük.
Nem tudtam mit fognak szólni hozzám az áldozatok, de azt hiszem, nem lesznek annyira ellenszenvesek, ha egyszer megmentettem a bevételt. Nyugodtan oda sétáltam a pulthoz, és elhelyeztem a zacskót.
-Jobb ha hívják a rendőrséget, mielőtt a két gazfickó meglóg. Jah, és ezt pedig tegyék biztonságos helyre, nehogy a végén kedvük támadjon megismételni a múltat.-Mondtam viccelődve, miközben a két pisztolyt is letettem.
-Oh, igen és Cybergyík, ha kérdeznék ki volt az az őrült fazon aki csak ráugrott a két fickóra. Most viszont megyek. Kérem nyugtassák meg egymást. Nem szép aggódni a múlt felett. Remélhetőleg soha viszont nem látásra.-El is indultam kifelé, hogy gyorsan túl legyek a dolgokon, és visszatérhessek a nyomozáshoz.

Már épp indultam volna ki, amikor hirtelen valami megragadta a tekintetem. Egy televízió volt. Eléggé régi két dimenziós szórakoztatási és híradási eszköz, amit az emberek nem olyan régen fedeztek fel... Mondjuk ennek annyira még nem néztem utána, de azért láttam egyet kettőt, szinte minden házban a környéken ami azt jelenti, hogy valószínűleg most éli fénykorát. Vagy egyszerűen, még nem találták fel a virtuális kivetítőt, és ha igen akkor sem adják ki az átlag emberek közé. Mindenesetre, éppen mennék tovább, mert hát számomra semmi érdekes nem ment éppen benne, amikor hirtelen témát váltanak, ami megragadja a tekintetem, és új lendületet ad a nyomozásnak. Bár a minőség szörnyű volt, még így is ki tudtam venni fajtársam alakját, és megdöbbenve álltam. Egy pár másodpercig csak figyeltem, majd a kezdeti döbbenet elmúltával rögtön elindultam a címre amit mondott. Ahogy kirohantam már hoztam is elő a térképet a telefonon.~Ok, ok, hol is vagyunk?... Aha, itt ni, és a helyszín is itt van egy sarokra.~Már csak az idő volt a fontos, valami nem tetszett abban a figurában. Olyan ismerős volt, de mégis... Egyszerűen nem tudom rátenni a kezem ki lehet. Mindenesetre nem tűnt úgy, hogy túl jól van azon a felvételen ami lehet a minőség miatt van, de nem foghatom rá ilyen könnyen amíg nem látom a saját szememmel.~Rendben, itt le... Gah... Utálom a metrókat.~ Gondoltam, magamban, miközben lerohantam a lépcsőkön, majd az első kapaszkodófán lecsusszantam a mélyebb szintekre, majd a mozgólépcsőknél is gyorsan leereszkedtem.~Egy alagútban harcolnak, de vajon melyikben?~ Kérdeztem mikor leértem, és elkezdtem ide, oda rohangálni, hogy valami támpontot találjak.

//De jó képet szúrtál be a gyíkról. Hol találtad? Bocs reggel volt, és nem igen gondolkoztam, csak válaszoltam x.x'//

Igen, kicsit megfontolatlanság volt, csak úgy berontani a helyszínre mint egy vadállat, de most nem éppen az emberek jóléte járt a fejemben, hanem, hogy megakadályozzak egy esetleges halált. Mikor leértem meg is pillantottam a kettőt, és azt is, hogy a másiknál egy eléggé fejlett fegyver volt... Emberi szinthez képest természetesen. Ezzel le is terítette a másikat, és egyből rájöttem honnan is volt ismerős az a fegyverzet.
-Várj! Ne bántsd!-Kiáltottam fel, de nem húztam elő a fegyveremet, reméltem, hogy vérontás nélkül is megoldhatjuk ezt a problémát. Mondjuk a fickó nem tűnt épp tárgyalás késznek, így felkészültem rá, hogy megvédjem magam ha netán ellenségesnek tekintene. Közben figyelem, a másikat is. Ha a sejtéseim bekövetkeznek-amit remélem nem úgy lesz-akkor vele kell majd szembeszállnom, hogy lefoghassam. Fajtárs ide, vagy oda, ha a teleportáció miatt megbomlott az elméje akkor nem igen lesz választásom.