Utcák, sikátorok

/Egy kis kötetlen játék Lángnyelvvel/

Mivel szabadnapja volt, egész nap otthon ült. Valahogy nem vitte rá a lélek, hogy kimozduljon. Egy kis tévézéssel kezdte, majd ráunt, mivel nem igazán talált kedvére való műsort. Komolyan zavaró, milyen szenny műsorok vannak. Rosszabb némelyik, mint a propaganda hirdetések a jövőben. Bár valahol ezek is azok. Legalábbis nem kevés dologban fedezett fel rejtett üzeneteket. Az átlag ember meg észre sem veszi, hogy kimossák az agyát. Fél óra alatt besokallt. Inkább elővett egy könyvet. A közeli könyvbárból kivett néhány érdekes művet. Igazi, nyomtatott könyvek. Az ő idejében ilyen már nem igazán van. Csak egy-két múzeumban látni, meg a gazdagabbaknál. Bár ők is vitrinben tartják. Az egész napos olvasgatás után végül mégis csak lett kedve kimozdulni, egy kis esti séta jól fog esni. Kellemes idő van odakint. Így hát lement kicsit az utcára és elindult a közeli park felé. Van ott egy remek kis büfé, ahol nagyon finom hot-dogot árulnak. Nem, mintha ismerne másikat. De egész megkedvelte ezt az étket. Vett is egyet, amint odaért és leült egy padra elfogyasztani.

A padon falatozás közben ránézett a telefonjára. Semmi új. Persze, miért is lenne? Nem ismer senkit, akit érdekelhetné a hogyléte. Ahhoz képest, hogy sokkal több ember él ebben az időben a Földön, kicsivel sem lett kevésbé magányos. Bár ez részben az ő hibája is, hiszen nem túl nyitott mások fele. Legalábbis eddig nem találta meg a megfelelő helyet az ismerkedésre. A lakása közelében talán csak egy bár van, ami erre alkalmas. De oda elég züllött emberek járnak. Legalábbis kívülről nézve. Ennyit az ismeretségekről egyelőre.
Ahogy eltette a telefonját, a járókelőket kezdte figyelni. Párok sétálgattak, meg néhány ember sétáltatta a kutyáját. Még egy családot is felfedezett, amint áthaladva a parkon tovább haladnak a ház kapujához, amiben laknak.
Aztán megakadt a szeme egy illetőn. Nem volt feltűnő. Legalábbis a többi embernek nem. A csavargók megszokott részei voltak a gothami életképnek. De ez nem közönséges csavargó volt, ez egy gyerek volt. Legalábbis annak nézett ki. Nem tudta megállni, hogy ne figyelje. Felállt a padról és újra elsétált a büféhez, vett még egy hot-dogot és mellé egy pohár meleg teát. Majd odasétált a lányhoz, aki épp a kukában talált zsákmányát fogyasztotta el.
- Tessék. Edd meg inkább ezt. Friss és nem is koszos. - mondta kedvesen, miközben felé nyújtotta a poharat és az ennivalót.

A lány úgy tűnik, félreértette a gesztust. Arról érdeklődött, mit kellene adnia cserébe. Zauna nem tudta elsőre mire vélni. Bizonyára nem viccnek szánta. De most komolyan azt hiszi, hogy bármit is adnia kellene? Neki meg sem fordult a fejében, hogy kérjen érte valamit. Csak kedves akart lenni a lányhoz.
- Hogy mi kellene érte? Semmi. Csak vedd el. Még meleg. Jobban fog esni, mint a hideg étel. Ebben az időben.
Tény és való, hűvös volt. Így elnézve a lányt talán nincs is hova visszamenjen. Lehet, hogy az utcán él. Vagy talán fedél az van valahol a feje fölött.
- Nem kérek érte semmit.-ismételte meg.

Valamit csak valamiért cserébe, mi? Micsoda számító emberek vannak. A világ kevesebbet változott az ő idejéig, mint hitte. Sok ember csak hátszószándékkal tesz jót. Utána meg emlékeztetheti a másikat, hogy bezzeg egyszer segítettem neked, az adósom vagy. Na de ő nem ilyen.
- Én nem akarok érte semmit. Csak vedd el és edd meg. Még meleg. Rossz, amikor nincs kiben megbíznod. Nem is azt kérem. Csak jót akartam. -bizonygatta hiába.
Elnézte a lányt, láthatóan vonakodik. Sok rossz tapasztalata lehet, ha még egy kis ennivalót sem akar elfogadni.
- Jól van, leteszem ide melléd. Azt teszel vele, amit akarsz. Edd meg, dobd ki, add másnak. A te dolgod. Valakinek jól fog esni. - mondta, miközben lehajolt és a padra tette, majd elindult a park egyik kijárata felé.

Nem kellett kidobni, a lány végül elfogadta az ételt. Bár, ha fogta volna és kidobja, nyilván kiszedni a kukából. Valamit ennie kell. Ő meg szimplán csak rendes akart lenni vele. De elég bizalmatlan eddig. Végül is elindult haza felé. Aztán lassan utolérte őt a lányka és megpróbált adni valamit cserébe az ennivalóért.
- Bizonyos értelemben idevalósi vagyok. Más értelemben viszont nem. - mondta, mikor megállt.
Jobban belegondolva jól jöhet még némi infó pár beszerző helyről. Talán össze tud szedni némi hasznos holmit, amit később felhasználhat.
- Az hasznos dolog, ha ismersz pár embert. De ha ilyen jól értesült vagy, akkor hogy-hogy nem használod fel ezt a tudást, hogy biztosítsd a napi betevődet?

Nem pontosan értette a lány szándékát. Pénzt akar vajon? Vagy további potya ebédeket? Aztán azt is megmutatta, hogy bizony van nála holmi, amit el tudna szórni, ha akarna.
- Értem. Nos, jelenleg nincs szükségem semmi olyasmire, amihez külön beszerző kellene.
Az egyik közeli padra pillantott, majd elindult felé és leült. Ha a lánynak van kedve, csatlakozik. Esetleg beszélgethetnek kicsit, ha már itt van. Talán megtud pár érdekes dolgot róla, vagy másokról. Még mindig nagyon idegen neki ez a század.

Úgy tűnik nem igazán érdekli a beszélgetés. Legalábbis nem nagyon mutat érdeklődést a személye iránt. De azért megpróbál kicsit elcsevegni vele.
- Na és milyen holmik vannak most nálad? Megnézhetem? Hátha találok valamit, aminek hasznát veszem.
Egyelőre nem tudhatja, mennyire komoly a dolog. Az is lehet, hogy csak guberál és összeszed minden szemetet. De attól még akadhatnak nála érdekes holmik is, amiket érdemes lehet szemügyre venni.
- Milyen dolgokat gyűjtögetsz főként?