A vidámpark

Mint egy őrült kezdek el visszafele rohanni. A páncélom most a legfontosabb, vagy legalább a karmaimat szerezzem meg. Ha már eljött a bódétól megvan az esély, remélem elég gyorsan futok ahhoz, hogy a gránátnak látszó tárgy robbanása ne okozzon bennem komolyabb bajt, és talán elég veszélyes annyira, hogy rohanás közben átalakuljak angyallá.


Ha sikerül akkor a szárnyaim segítségével próbálom fokozni a sebességemet, hogy minél hamarabb érjem el a célom. Ha sikerül akkor a testpáncélt, és a karmokat veszem le először, és egy biztonságos helyet keresek, ahol felölthetem.


Ha a démon nem hagyna elég időt nekem, arra hogy átöltözzek, akkor csak a karmaimat emelem le, és azzal próbálom felvenni a harcot ellene. Távol próbálom magamtól tartani elektromosöklökkel, és közben megszerezni a többi felszerelésemet. Ha sikerül akkor elég távol próbálok kerülni, hogy felöltözhessek.

Ha még mindig nem találok semmilyen közvetlen veszélyre utaló okot, és van elég időm, akkor felöltöm a többi gúnyámat is, és kilépek a világ színe elé, mint Griff.
Körülnézek nem e látom az eddig is engem szívató démont, és ha igen akkor nagy ívben megpróbálom elkerülni. Fedezékről fedezékre bujdosok, és amennyire csak tudok eltávolodok tőle. Egyáltalán nem foglalkozok a vurslival.
Ha van helyem és időm akkor megpróbálok a park egyik legmagasabb pontjára feljutni, a rajtam lévő felszereléssel remélem sikerülni is fog. Körülnézek a parkban, és megpróbálom felmérni a helyzetet, ki van itt, kikkel kellene vigyáznom, és hogyan is tudnék kijutni ebből a földi pokolból.

Teljes erőmből rohanok, de azért minden felé figyelek, talán valami veszély les rám valamelyik sarok mögül. A szárnyaim és elektrokarmaim segítségével, megpróbálok az óriáskerék legmagasabb pontjára feljutni. Ha gond nélkül sikerül, akkor menekülési útvonal után nézek. A vidámpark legközelebbi oldalát nézem ki magamnak, és ha megvan vitorlázó repülésben elkezdem megközelíteni. Persze felülről mindenre megpróbálok figyelni, nem lenne jó ha valaki lesből rám támadna. Ha mégis megtörténne és a támadó közel van, akkor a sikolyomat bekapcsolva ártalmatlanná próbálom tenni, és elektroökleimmel kiütni. Ha netalántán nem sikerülne akkor fedezéket keresek magamnak, és ott megbújok míg fel nem mérem a helyzetet, hogy megtudjam mit is lehetne a legjobb megoldás.

Összegörnyedve, hasamat markolva lépek hátra párat, és próbálok erőt venni magamon. A fájdalom nagy, mégse győzhet le egy ilyen pokoli szökevény. Kiegyenesedek, és a kérdésén járatom az agyamat. Hogy az istenbe kérhet bármit is, amikor még semmit se mondott. Ez talán egy újabb őrült Gotham City-ből, csak éppen a jó sarkon fordult be, megkapja ezeket a különleges erőket.
- Fogalmam sincs miről beszél te pokolfajzat, ugyanúgy mint eddig sem tudtam, de most már nem menekülsz előlem. - Szárnyaim segítségével ugrok egy nagyot, és elektoökleimet, elkezdem kilőni a démonra. Egyszerre kettőt, majd egyet-egyet. Mellkasát célzom meg, és az ereszkedésemet, úgy oldom meg hogy elég közel kerüljek a démonhoz, a sikolyom bevetéséhez. Ha sikerül egy jól irányzott fejelés, majd a lézeremmel próbálom átégeti a szemét, egészen az agyáig.

A démon elkap és tehetetlenül vergődök a kezei között, míg szét nem veri az arcomat. A karmaimat visszahúzom, és az arcom elé húzom a törhetetlen, golyóálló plexi lemezt, remélem elég lesz, hogy a sisakomat üsse tovább, és ne az arcomat.
Ha megvan akkor újra a sikolyomat veszem elő, talán megzavarja annyira a démont, hogy ne figyeljen hol is van a keze. A lézercsőrömmel megpróbálom levágni, vagy legalábbis használhatatlanná tenni az engem verő öklét. Így talán megúszom a további verést.
Ha megvan akkor megragadom a másik kezét, és teljes energián elektrosokkot adok neki. Ha sikerült akkor megpróbálok kikerülni a kezei közül, és talpon várom a reagálását. Ha támadna akkor szárnyaim segítségével el próbálom kerülni a támadását. Közben félszememet a távoli eseményeken tartom, hátha újabb ellenség kerül a közelembe.