A Robinson park

// Nos, akkor hivatalosan is átveszem a meséteket. Csapjunk bele.//

A gyerekek szemeiből nem véltek felfedezni értelmet, mégis egyértelmű cél vezérli őket. Hogy mindenáron ártalmatlanná tegyenek titeket. Bár próbáljátok enyhe, és kevésbé durva eszközökkel lefegyverezni őket, a lökdösődés és a pofozkodás mit sem ér ellenük, mintha meg sem éreznék az ártalmas cselekedeteket. Matt már éppen indulna az idős bűvész felé, mikor az általa a földhöz vágott gyermeken furcsa dolgot észlel. Már persze a zöld bőr, a rügyek, és a kinövések is igen ijesztőek, de a hasra vágódott gyermek feje hirtelen megfordul saját testének tengelye körül, majd úgy pattan fel, testét ismét normális formációba helyezve.
- Túl sok a civil, túl sok az ártatlan. Távol kell tőlük kerülnünk. - Mondja a bűvész, miközben ő is heves párbajokat vív a mutálódott "közönséggel", mikor te is érzed, hogy a ruhádat hátulról el kezdik rángatni.

Emily a pofozgatás útjára lép, ami még annyit sem ér, mint a lökdösődés, s bár Matt közeledik feléd, látod is a tömegben, de ekkor már egyre többen vesznek körbe téged.

//Off: Kettéveszem a meséléseteket, külön, külön, így egyszerűbb lesz szerintem nektek is, és nekem is követni az eseményeket. //

Emily

Másodjára sajnos már nem sikerül a varázslatod, kisebb szellőt érzel, mi megborzolja dús hajkoronád, de semmit több nem történik. Érzékeny vagy a mágiára, és úgy tűnik a véredben van a használata, de az erőltetés nem mindig hasznos, a Bűvész is hozzá tesz próbálkozásodra pár szót.
- Ne erőltesd kedveském, hagyd, hogy magától jöjjön. - Mondta neked mosolyogva, majd látod, hogy tovább iramodik Matt felé, kit már percek óta fogságban tart a kisfiú. Mi lelhette ezeket a gyerekeket, hogy ilyen "pokoli" teremtményekké váltak?

Matt

A szorítás egyre erősebbnek tűnik, s miközben érzed, hogy a levegőd kezd fogyni két kis tüdődből, van alkalmad farkasszemet nézni a kisgyerekkel. Szemeiben nem egy nyolc éves gyermek reményekkel, és játékossággal teli lélektükrét látod, hanem valami gonoszét, valami földöntúliét. Akármi is történik itt, érzed, hogy a gyerekeket mi fogva tartja, nem evilági dolog, attól eltekintve, hogy a többiek nem viselkednek azért ilyen furcsán, ők csak egyszerűen zöldes, kérges, indás bőrszínükkel lassan, és tohonyán közelednek felétek.
A mágiád hiábavaló, bár létrejön, de szorításából a gyermek mit sem enged, lassan úgy érzed itt a vég, mikor fénycsóvát látsz a fejed felett, s valami furcsa szöveg elmormolásának hangját hallod, mire a gyermek ki eddig szorított téged, feleszmél, és eszméletlenül legurul rólad. A Bűvész mosolyogva nyújtja a kezét, majd ha elfogadod, hozzáteszi.
Tehetséges vagy, ne pazarold az energiád, és a pecsétet, nem ők az igazi ellenség, hanem aki irányítja őket. - Mondta, majd egy irányt mutatva indul el, remélve, hogy követitek őket.
- Erre! - Tette még hozzá, nyomatékosítva szándékát.

Előzmény: Városháza

Megérkezel a park elé. Leparkolod a kocsit, majd a park bejárata felé indulsz. Sok embert látsz, legtöbbe a zöld fűben ücsörögnek, beszélgetnek, piknikeznek. A padokon idős emberek etetik a galambokat, vagy sakkoznak a kőasztalok valamelyikénél. Nagyon idilli látkép. Ám a te terved, hogy ezt elrontsd. Több gyereket is látsz a parkban. Három 8 év körüli srác húz el melletted biciklivel. Kicsit odébb kislányok hintáznak. Messzebb a tó partján álldogál pár srác. Két fiú kavicsokat dobál a vízbe, egy harmadik pedig a távírányítós hajójával játszik. Rajtad áll, melyiket cserkészed be. Óvatosnak kell lenned, elég nagy a tömeg.

[Hm.....végre itt vagyok ebben a parkban....húú..itt aztán van élet....ezz az...hahaha....milyen kis idilli látkép...úgy izgulok vajon kiket öljek meg..mindenkit?...vagy...azt a bácsit..vagy a két szülőt aki játszik a baájukkal...háháhá...nem is tudom...lehet most csökkentenem kell a vérszomjam....ooh..az a fiú a játékautóval....de aranyos....háháhá....éppen megfelel....]
[előszőr is megnézem hogy a kocsim biztonságos távolságban van-e....valamint nem látok-e rendőrt....ha nem odamegyek a kisgyerekhez és köszönök neki..mert mégis csak úgy illlik aztán pedig megragadom a torkánál fogva és az autómhoz rángatom.....aki megvédené vagy megtámadna azt egy kis villámjáték fogadja...hahaha]
//bocsi...neked is elmondom mint a két mesélőmnek ,hogy nem vagyok beteges örűlt ....csak muszály ilyeneket irnom mert gonosz vagyok és azok gonoszak....:DDDD //

//imádlak...köszönöm...DD//

[Égjetek...háháháhá....láttam a sok sebesültet és a rendőrt...hogy megégett....a kis idilli park most igazán hangulatos számomra.....]

-Fussatok ostobák.....és tudjátok meg Amethysta istennő visszatért...háháháhá

[most gyorsan a gyereket a kocsiba tuszkolom...felkapom a hátamra és a házamba viszem...gyorsan mielőtt a rendőrők ide érnek....háhhá]

Az emberek sikoltozva menekülnek előled, örömmel tölt el a látvány. A kisfiú még mindig ott fekszik, ahol lelőtted. Felráncigálod a földről, majd a válladra veszed. A kis mocsok összevérezi az új ruhádat! Akadálytalanul cipeled el a kocsidig. Belököd az autóba a srácot. A gyerek halkan nyöszörög, és most már a hátsó ülés is csupa vér. Ám nincs időd mérgelődni, minél előbb el kell tűnnöd innen. Beindítod a motort és elszáguldasz otthonod irányába.

Folytatás: Városháza

Csak egyedül üldögéltem a konyhában az asztalnál. A híreket olvasgattam illetve whiskyt kortyolgattam a kedvenc poharamból. Általában így szoktam levezetni a munka fáradalmait. Nincs is jobb, mint egy márkás whisky illetve egy kis relaxáció. Kivételes viszont most nem a mai híreket olvastam, hanem a múlt hetit. A Robinson Park környékén eltűnt pár gyerek. A baj csak az, hogy ez a cikk nem írja le, hogy hány darab gyerekről is van szó illetve, hogy milyen neműek, hisz ha csak lányok lettek volna, máris lehetne sejteni, hogy prostitúcióra lesznek kényszerítve, de mivel tényeket nem ír, így nem lehet tudni. Érdekes, hisz a Robinson Park környékén egyre több gyerek tűnt el mostanában. Érdemes lesz, ha egy kicsit körbenézek a park környékén. Az újságot összehajtom, majd felállok az asztaltól. Ezek után bementem a szobámba, hogy magamra vegyem a „jelmezem”, illetve, berakjam a fegyvereimet. Természetesen erre felveszem a hétköznapi ruhámat, hisz ha az emberek meglátnának ebben a kosztümben, bevitetnének az elme osztályra. Majd miután teljesen felöltöztem kisétálok az ajtón, bezárok és elindulok a Robinson Park felé. Mivel a park nincs messze tőlem gyalog akár 15 perc alatt oda érek.

Az odavezető utón minden rendben volt. Nem történt semmi gond. Ahogy megéreztem a Park nagy bejáratához, rengetek emlék járta át az agyamat. Kiskoromban én is sokat játszottam itt a barátaimmal és a szüleimmel. De az márt csak a régi múlté. Most nem azért vagyok itt, hogy a gyerekkel fogócskázzam hanem, hogy végre végett vehessek ennek a rohadt bűnözésnek. Azzal beléptem a park kapuján. A park, ahogy mindig is ismertem most is tele volt élettel. A gyerekek egymással és szüleikkel játszottak, mintha semmi gondunk nem lett volna, mintha Gotham mindig is ilyen lett volna. Ahogy bementem márt elhatároztam, hogy mit is fogok csinálni. Megpróbálok mindent megtudni a múlt heti gyerekrablásról. Addig kérdezősködök, amíg normális információval nem tudnak szolgálni, ez alatt neveket, kort, nemet, hogy mégis hányan voltak. Viszont nem akarok olyan feltűnően kérdezősködni, nehogy a végén azt higgyék, hogy valami besúgó vagyok, vagy rendőr mert még nem akarok bajba kerülni.

A park üres volt, csak pár hajléktalan feküdt a padokon illetve egy négyfős család játszott nem messze a bejárattól. Számomra sokkal szimpatikusabb volt ez a család, mint az a pár hajléktalan, akik ott feküdtek a koszos régi padokon. Így hát az irányt feléjük vettem. Leültem a mellette lévő padra majd ránéztem a férfira és csak annyit mondtam:
- Milyen szép gyerekek, milyen aranyosan játszanak egymással.
- Nekem is két gyerekem van, csak ők most épp otthon tanulnak, mert holnap dolgozatott írnak-, remélem a férfi nem lesz velem otromba és majd minden kérdésemre fog tudni válaszolni.
Jaj , viszont , hogy én milyen bunkó vagyok , be sem mutatkoztam a nevem :John és itt lakom az egyik panelben.

A férfi eleinte nem volt valami barátságos, de ezt valahogy meg is értem Gotham mostanság nem valami barátságos. De szerencsére mikor meghallotta, hogy nekem is vannak gyerekeim, ami persze nem igaz egyből elővette a barátságosabb. Bemutat a gyerekeit és feleségét. Kezdett feloldódni az a rideg hangulat, de ez sajnos nem sokáig tartott. És egy érdekes kérdést tett fel nekem. Hogy mit is keresek itt valójában egyedül:
- Hát igazából ez egy hosszú és eléggé szomorú történet, de röviden elmondom, ha nem gond.
- Postosan egy éve rabolták el az egyik legjobb barátomat itt a parkba és azóta megfogadtam, hogy minden hét e napján kijövök a parkba és megemlékezem rá. Hát ezért vagyok most itt egyedül. Nagyon kell figyelnünk másokra főleg a gyerekeinkre nehogy bajba kerüljenek.
- Nem tudom , hogy mostanság olvastad e a híreket de kb 1 hete raboltak el pár gyereket a parknál .
Nem tudsz esetleg valamivel többet, hisz én is itt lakom és eléggé érdekelne, mivel ott van a két gyerekem és nem akarom, hogy bajba kerüljenek?