Utcák, sikátorok, közterületek

// Bocs a késlekedésért, ezennel hivatalosan is átveszlek a jó Alantől.//

Szabad a pálya, előtted szoba, minden csupa, csupa... irat szekrények hasonlók, az első sorban. De nem találsz ilyen szép második sort. Érzéki csalódás védte kintről a belátást vagy parafán mintha, de inkább kettő az egyben. A lényeg, hogy mögötte mindenféle fura kép, szerkezet, kincses tárnak tűnik ez, de te nem ismered mit rejthetnek ezek. De mégis, egy asztal van középen, tünödklő fényben, illetve neonéban derül fény rá. Az asztalon egy akta, pecsét van rajta és a szövege "Mr. Bone számára". Már érezheted, menyújthatod lassan igényed a számlára. Mehetsz már, tied a pálya és még huszonhárom percig szaladhatsz az örök sóbálvány lét előtt. Ha nem szabálod meg egyik őrt sem amelyik lelőtt. De kifele már emélhetsz nehezeb, rögös terepet.

// Cybergyík magánjának kezdő reagja. //

A mai napot talán kivételesnek lehet mondani Gothamben. Nem esik az eső, nem robbant fel semmi és még egy fia bűntényt se láthattál a mai napig. Ma úgy döntöttél, hogy ezt a csodás napot a pihenésnek és a szórakozással töltöd el, aminél nem találsz jobb helyet mind a belváros.

Rajtad áll, hogy moziba mész, esetleg vásárolsz magadnak valami újdonságot, netán benézel egy kocsmában egy korsó sörre, vagy valami erősebbre, netán szimplán elsétálsz egy parkba és élvezed a napsütést.

A mai reggel besütött az ablakomon a nap. De nem csak úgy besütött, hanem úgy isten igazából... Mint otthon. Valamiért éreztem, hogy ez egy jó napnak ígérkezik. Mivel még mindig kicsit féltem emberek közé menni, ebben a formában, így úgy döntöttem várok estig. Addig nézegettem a netet hátha találok valami érdekeset. Viszont eltelt a nap és leszállt az este is. Semmi sem történt. Az a jó fajta semmi, ami tetszett. Még az utcán is kellemes hűvös volt. Kicsit hideg nekem, de elég volt csak felvennem egy dzsekit. A kapucniját a fejemre húztam, majd elhagytam az otthonom. Leugrottam az utcára, és elkezdtem sétálni. Igaz a ruhámmal nem tévesztek meg senkit, de most nem is voltak olyan sokan az utcán, sőt egyszerűen beleolvadtam a tömegbe. Az a pár ember talán úgy gondolta, hogy valami jelmezes alak vagyok... Pont úgy mint Vadmacska gondolja. Pár perccel később elértem, a belvárosba ahova eddig nem igen merészkedtem a nyüzsgés miatt, viszont most megkockáztattam, és nem is történt semmi komoly dolog. Kicsit körbe jártam, amíg nem találtam egy helyet ahova érdemes lenne benézni. Észrevettem egy plázát melynek hívogató fényei túl erősek voltak semmint, hogy ellenálljak. Besétáltam, és igyekeztem a legtermészetesebben viselkedni a sok ember előtt. Az első emeletre felérve egy mozit pillantottam meg. Kicsit kíváncsi voltam, vajon az emberek mégis milyen filmeket nézhetnek, így oda mentem. Épp egy horror film kezdődött. Kicsit érdeklődve néztem végig a kis ajánló plakátot.~Végül is, mi veszteni valóm van?~Kérdeztem magamtól, majd oda sétáltam a pulthoz. A tinédzser ember először megijedt aztán röhögött rajtam, mondván"Ember de megijesztettél ezzel a cuccal."Gondolom a cucc alatt a bőrömre gondolt. Na mindegy is, egy mosollyal kifizettem a jegyemet, majd bementem a filmre. Csendben helyet foglaltam, és izgatottan vártam a fejleményeket.

A film nemsokára kezdődött. Meg kell mondjam az atmoszféra nagyon jól megvolt csinálva. Bár a hangszórók néha megroppantak végül is egész jó volt, és ijesztő. Szerettem az ijesztő filmeket, és ez is az volt. Viszont én már túl gyakorlott horror szakértő voltam, hogy sikongassak mint körülöttem többen is. Emlékszem amikor életemben először néztem horrort. Na, arra senki se készíthetett volna fel, egy hétig rémálmaim voltak. Mostanra viszont már szórakoztatónak találom ezeket a filmeket, és ez se volt rossz, néha tényleg megremegtem, és borzongott a hátam. Viszont, hirtelen valami a nyakamba dőlt, és a filmen pont akkor ragadtak meg valakit hátulról szóval ijedten ugrottam egyet a székben, majd jó pár mély sóhajtást követően letörölgettem magam.~Majdnem szívrohamot kaptam.~Gondoltam magamban. Kicsit hátra fordultam, és megnéztem egy kicsit a lányt.
-Semmi baj, tényleg.-Szóltam hátra, majd visszafordultam. Pont lemaradtam a gyilkolásról.

Miután már épp megnyugodtam volna, és néztem volna tovább a filmet, a lány fogta magát és mellém ült. Kicsit meglepett a reakciója. Nem vártam, hogy ennyire közeledő magatartást mutat. Viszont nem bántam, hisz nem volt okom rá. Folytattam a film nézését, közben néha oldalra sandítottam, hogy láthassam a nő reakcióit. Nem igen tudtam kivenni a szemeiből mit akar, így végül úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele, inkább csak koncentrálok a filmre. Végül is elég jó volt. A lány néha megragadta a kezemet, de ez nem volt újdonság a számomra, az én világomban is volt ilyen. Néha jobb ha van mibe kapaszkodni az ijesztőrészeknél, bár én inkább a karfát szoktam szorítani. Nem sokkal később a filmnek is vége volt. A zárójelenettel kicsit vitatkoztam volna, de nem panaszkodhatok. Jó film volt, csak a vágás becsúfított a dologba. Elhagytuk a mozi termet, és... Várjunk... ElhagyTUK? A lány aki az előadás alatt ott volt mellettem, most is mellettem gyalogolt, és megkérdezte, hogy meginnék-e vele egy kávét. Valamiért sejtettem, hogy mit akar, de nem akartam durva lenni. Végül is talán barátok lehetünk.
-Miért ne?-Mondtam, és letértem a legközelebbi kávézóba, és oda sétáltam a pulthoz.-Mit kérsz?-Kérdeztem tőle kedvesen.

-Nekem egy egyszerű kapucsínó lesz.-Mondtam, és ki is fizettem előre a rendelést. Ezután követtem a lányt a sarokba, és leültem vele szembe Ezt követően bemutatkozott. Nem tudtam, hogy a hős vagy az igazi nevemet adjam meg, de nem láttam okát, hogy ne az igazi nevemet adjam meg.
-Zack Lindenburg.-Mondtam egy kedves mosollyal majd a kérdésére végig néztem a kezemen. Beleittam a kávémba, csak utána válaszoltam.-Mit mondhatnék?... Nálam ez normális.-Feleltem, majd letettem a kávés csészét, és ismét végig néztem rajta.-Ma egész szép nap volt nemde?-Kérdeztem, közben az ujjam hegyével elkezdtem a csésze szélén körözni.
A következő pillanatban egy robbanás hallatszott. Oldalra tekintettem, és láttam, hogy pár ember próbál elektronikus cikkekkel megmenekülni, miközben a boltból füst szállt fel. Talán egy házi gyártású füstbomba lehetett.
-Túlságosan is szép...-Mondtam miközben felpattantam az ülőhelyemről, és elindultam. A rablók, nem úgy tűnt, hogy megállnak sőt az egyik egy pisztolyt próbált elhúzni, de én gyorsabb voltam, és kirúgtam a kezéből.
-Nem barátom, erre semmi szükség.-Mondtam de a társa máris mögém került, és megpróbált az egyik TV dobozzal leütni, ami elől ügyesen félre hajoltam.
-Gyerünk már! Nincs szükség harcra. Csak adjátok fel amíg nem késő.-Mondtam vidáman, miközben az ütéseit kerülgettem.-Nos, úgy tűnik nem hagytok más választást.- A következő ütést követően megragadtam a támadót és a karján fogva átvetettem a vállamon, és lenyomtam a földre. Arra nem figyeltem, hogy a társa eközben meg szerezte a fegyvert, és amikor megfordultam, már a testemhez tartotta.
-Kezeket fel, vagy szitává lőlek!-Lassan elkezdtem emelni a kezem, és amikor a legközelebb volt a pisztolyhoz, megragadtam. Viszont hiába a reflexeim a lövés eldördült, és nekicsapódott a mellkasomnak. A bőröm felfogta a nagyrészét, így a lövedék a szegycsontomnál megállt, viszont így is eléggé fájt. A pisztolyt kicsavartam, majd egy határozott ütéssel leterítettem a tagot. Nagy tömeg gyűlt körülöttem, és nem volt sok időm, reagálni. Átugrottam az emberek fölött, és az emeleti korlátban megkapaszkodva lassítottam le a lendületem, majd leejtettem magam a földszintre. A kezemet a behatolásnál tartva próbáltam elfojtani a vérzést miközben kirohantam az épületből, és a legközelebbi sikátorban húzódtam meg.
-Ennyit a pihenésről.-Gondolkodtam hangosan, miközben lassan felnyitottam a sebet a karmaimmal, és kiszedtem a golyót.~Legalább nem ért szervet...~Gondoltam magamban, miközben leszakítottam a pólóm alsó részét, és kötésként felhasználtam.~Remélhetőleg két nap alatt begyógyul.~Gondoltam magamban, majd felálltam, és lassan elindultam haza.