Főutak, utcák, sikátorok.

A feszítés nem sikerült és lihegve mondtam le az azonnali szabadságról. Most még a kezem is fájni kezdett.
-Aah, ne már!-Nyöszörögtem, miközben leeresztettem a kezeimet.
-Na jó... B terv... Kell találnom egy hegesztőt, vagy pedig egy borotvaéles fogas kereket.-Gondolkodtam hangosan, miközben elindultam kifele a sikátorból óvatosan szétnézve, nehogy valaki észrevegyen.~De hol találok én itt bármi olyasmit?... Oh, hát persze, egy építkezés, hol másutt?~Futott végig a fejemben a gondolat miközben elindultam óvatosan haladva. A szerencsémre játszott, hogy már körülbelül éjfél lehetett, így a sötétségben könnyen megbújhattam, a megbilincselt kezeimmel elég nehéz volt, de feljutottam, egy közeli lakóház tetejére, és onnan szétnézve kerestem valami építkezésre utaló nyomot.

Miután megtaláltam az építkezést gyorsan, kerestem egy megfelelő szerszámot amivel megszabadítottam magam, és már ott se voltam. Nem szerettem volna, hogy elkapjanak. Miután végre hazaértem leheveredtem az ágyamra, és felpattintottam a villanyt.
-Rendben. Ideje olvasni.-Gondoltam miközben előhalásztam a dokumentumaim, és nézegetni kezdtem őket, hogy megértsek valamit de elég hamar eluntam mert kicsit értelmetlen volt sok szakszóval. Úgy döntöttem, hogy majd holnap megnézem az interneten. Behunytam a szemeim, és elaludtam.

Előzmények

Összepakoltad minden holmidat, majd a térkép által mutatott helyre siettél. Nem lesz egyszerű menet, ezt te is tudod, egyedül tíz fő ellen, akik állig fel vannak fegyverkezve.
Viszont te bízol magadban, bármi lesz, te elintézed őket, bár nem a harcról vagy ismert, mégis megpróbálod, hiszen pénzt kell szerezz a kutatásod folytatásához.
A hideg itt is érződik, s bár sokáig tartott az út ide metróval, hol megnéztek az emberek. Egy ilyen alakot nem mindig láthatnak, kinek hasonló légzőmaszkra lenne szüksége, így nem is csodálkozol.
Néhány perc gyaloglás után meg is találod a házat, öt emelet magas, és elég rozzant, bár a környék is hagy némi kívánni valót maga után.
Az épületből rap zene szól, míg kinn a kapuban áll két fickó, az egyik a vadászkésével játszik, míg a másik egy baseball ütőt tart a kezében. Könnyű falatnak ígérkezik.

//Robin magánkaland//
//off, bocs, nem vettem észre azt :S//

Frank-től megkérdeztem még egyszer a biztonság kedvéért, hány darab van, erre rám üvöltött. Nem tudom, meddig fogom még eltűrni ezt a stílusát. Csak azért van még életben ez a félkegyelmű, mert nála megbízhatóbb informátort nem ismerek. Akkor a fegyvereket, és a papírokat kell elhoznom. Nem tűnt komoly feladatnak, Majd az irodájának falát díszítő, és információval ellátó térképhez vezetett, melyen megmutatta, hova kell menjek. A keleti oldalon volt.
- Rendben - mondtam, majd újra, most már végleg útnak indultam. Kabátom gallérját felhúztam, takarjon valamennyire, valamint kesztyűmet is még jobban kezemre húztam. Épp az ajtót nyitottam volna, mikor megálltam, elmosolyogtam, majd a kilincset fogva így szóltam.
- A téglás módszert csináld vissza, mire jövök. ne várakoztass meg. Nem szeretek várni. - mondtam mosolyogva, ám ezt ő nem láthatta, de hangomból kivehette, igaz az utolsó mondatot a tőlem megszokott, rekedtes hangon mondtam már.. Az utcára léptem. Nos, hogyan is juthatunk el oda. Úgy terveztem, metróval jutok el odáig, az visz a legközelebb. Szerencsére nem voltak sokan. Leszálltam, majd pár perc séta után meg is láttam az épületet. Kettő őr állt az ajtóban. Egy késes, valamint egy ütőt fogott.
- Hm, ez hamar meglesz - gondoltam magamban. Egy sikátor falának dőltem, hogy tudjak gondolkodni, és ne szúrjanak ki addig.
Nézzük csak...meg kell nézni, nincs e valami hátsó ajtó, nyitott ablak. ha végignéztem, és nem vettek észre, akkor ha van, bemegyek egy kis hallgatózás után.
Ha nincs ajtó, akkor a főbejáratnál kell bemennem. Úgy terveztem, hogy az egyik fickót elcsalom a sikátorba, megölöm egyből, a másikat pedig, mielőtt észrevenné, hogy társa sokat időz, megpróbálom fejbe lőni a hangtompítóval. Ha a két őrt kipipáltam, kicsit hallgatózom, jön e valaki az ajtóhoz.
Felvettem egy kavicsot, hogy az őrt megdobjam. Nekik bal oldalt állok egy utca sarkánál.

A graffiti-s ajtót próbálnám meg, úgy, hogy odasétálok, ha nem vagyok az őrök szeme előtt, és behallgatózom. Ha csend van, akkor kezemmel egy nagyobb méretű ollót formázok, melyet megkeményítve levágná a lakatot az ajtóról. ha sikerül, és csöndben le tudom szedni, akkor benyitok. Ha a lakatot nem tudom levágni, akkor az épület melletti házba lopakodnék be, miután megbizonyosodtam, valóban üres. ha igen, akkor egy ablakon kicsit körbenéznék, talán többet látok az épületből, majd a sikátoron keresztül keresnék újabb bejáratot. ha találok, akkor hasonlóan az előzőhöz megpróbálnám kinyitni, ha nem sikerül, akkor megpróbálom a biztonságiakat elterelni, megölni. természetesen ezt csak abban az esetben tudom véghez vinni, ha nincsenek kamerák, amik figyelik a bejáratot. Így a kamerák vizsgálása talán a bejárat keresésénél is fontosabb.

A tervem bejött, sikeresen levágtam a lakatot, hangot nem hallottam, így nem láttam most már semmiféle kivetnivalót, miért ne menjek be. Bejutva egy raktárszerű terembe értem. Ládákkal volt tele az egész. Jó hely bujkálásra, bár ez nem nagyon tartozik a kedvenceim közé. De majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Igazából ez a második dolog, amit nem szeretek, a szervezetlenség. Jobban szeretek kész tervvel elindulni a szobámból, természetesen úgy, hogy a tervem valóra is válik, sikeresen. De itt nem ez volt a helyzet. Rögtönöznöm kellett, nem tudhattam, mi vár engem benn. De hamarosan megtudtam. Egy őr állt egy lépcső előtt, mely valószínűleg az egyetlen lépcső a következő szintre. Az őr nem szúrt ki, szinte háttal állt nekem. A kezében volt Franky egyik játékszere. talán rájöttek, hogy kell használni, hisz miért cipelné magánál csak úgy? Egy láda mögé bújva körülnéztem, van e másik őr.
Ha nem látok további őröket, akkor ezt lelövöm a hangtompítóval, majd mögé rohanva elvonszolom csendben a testét az egyik láda mögé a sötétbe. Remélhetőleg nem vesznek észre. Bár talán még jobb lenne ha a puszta kezemmel végezném ki, ám ebben nagyobb a lebukás kockázata. Ezt a két dolgot ötvözve döntöttem úgy, hogy kezemben tartva a hangtompítót a lehető legközelebb lopózom, majd ha kellő távba kerülök, és nem szúr ki, akkor kezemből egy vékony, ám éles tűt formálva hátulról szúrom le. ha hátrafordul, azonnal fejbe lövöm. Ha ezzel megvagyok, még egyszer körbetekintek, majd a lépcsőn elkezdek felosonni.

Mindjárt megvan, még pár lépés. - Gondoltam magamban, miközben az őr mögött osontam. Ujjam szépen lassan átalakult egy hosszú, éles tűvé, mely egy szúrással végzett az őrrel. Azonban utolsó leheletével felnyögött. Oh a francban. Miért nem tudsz meghalni? Előkaptam a pisztolyom, majd fejbe lőttem. Végre kimúlt. Ekkor fentről hangokat hallottam. Már csak ez kellett, valaki elindult fentről pont ide, és ez a semmirekellő még itt fekszik. Megfogtam egyből a testét, hogy egy láda mögé vigyem, ekkor leejtette a fegyverét, amiért jöttem. A lépések felgyorsultak.
A férfit a vállamra kapom, kezemet pedig megnyújtom, így elérném a fegyvert, melyet a lehető leggyorsabban magamhoz húzok, majd a férfival együtt befutok halk lépésekkel a ládák mögé. Csak legyen időm. Ha csak egy ember jön le a lépcsőn, akkor a helyzetétől függően vagy hátratámadom, és elvágom a torkát, illetve fejbe lövöm, ha pedig ez nem adatik meg, abban az esetben várom, mit fog tenni. Ha közelebb jön kivárom az utolsó pillanatot, ha pedig visszamegy, akkor leülök egy kicsit, hogy tervet készítsek.

Sikerült még időben elbújnom, mikor az őr leért a lépcsőn, mára láda mögött voltam a hullával és a fegyverrel. Nem kellett sokat gondolkodnom, hisz egy újabb őr jött le a lépcsőn, aki észrevette a vérfoltot, melyre nem volt időm eltakarítani, így felkiáltott a többieknek. De nem tudta végigmondani, mert egy sikeres lövéssel a földre teríttettem. Vagy lehet, hogy nem is olyan sikeres? A férfi feje nagyot koppant a lépcsőn, majd ezt követte a testének többi része, mely nagy zajt csapott. Erre hallottam a fent ülő fickók hangjait, kik sorra jöttek lefelé a lépcsőn. Talán másodpercekre de még a láda mögött bujkálok, remélhetőleg nem szúrt ki senki egyből. Ketten viperával, ketten a titkos fegyverrel, egy pedig egy uzzi-val jött le. Számomra az uzzi-s tűnt a legveszedelmesebbnek, hisz ha azzal lead egy sorozást, lehet, hogy a kalandom véget fog érni. Kell egy elterelés. Fejemben végigjátszottam a jelenetet. A lelőtt őrt, Brian-t magam elé tartva kaphatok egy minimális, de talán elegendő pajzsot. Mivel emlékeztem frank utasításaira, hogyan kell használni a kis szerkezetet, így azt is be tudom vetni, valamint nálam van a kis kedvencem is.
Nos akkor, először az uzzi-st kell kivonnom a forgalomból. Úgy terveztem, hogy a hullát eldobom a lehető legtávolabb magamtól, majd kezemből egy nagyobb pajzsot formálok, lehetőleg nagyot, hogy a lehető legtöbbet lefedje, esélyt sem adva a támadóknak, hogy találatot érvényesítsenek a fontosabb szervemen, vagy a testem bármely pontján. Ezt a pajzsot acélkeménységűre erősítem, széleit borotvaélessé kicsinyítek. A lábam próbálom a ládákkal védeni, úgyhogy szinte csak a felső testem kell majd védeni. E mögül fogom lőni az uzzi-st. Ha megvan, jöhetek a többiek. Utána fogom eldobni a fegyvert, melyet franknek kell elvinnem. Ha sikerül, és működik, remélhetőleg többek megsérülnek. Ha elbújnak ládák mögé akkor a Hr-el rájuk lövök, kihasználva a ládák súlyát rájuk borítom. Ha a fegyveres erőket elintéztem, jöhetnek a viperások, kiket kezemből formázott pajzzsal hárítom a támadásukat, majd a Hr-el hátrébb lököm, és a pajzzsal kivégzem.

Az ellenfelet meglepetésként éri nagyszerűre sikerült akciód, nem is győzik kapkodni a fejüket. Az uzzis már csak az emeletet tudja lődözni, hiszen a belé engedett golyók nem sok jót ígértek neki, holtan terül el. Mire a többiek kapcsolhatnának, már meglendítetted a Frankytől kapott fegyvered, ezzel pedig egy hozzád hasonló embert le is nyűgöztél, pontosabban fejét a törzsétől.
Viszont a Chakram nem olyan, mint a bumeráng, úgy csattan bele a veled szemben lévő falba, mintha kilőtted volna, nagyon erős kis szerkezet.
Az ellenfeled is feléd hajítja az ő Chakramát, és igen, bírja is használni, viszont te elszámítod magad, a kezedből készített pajzsról ugyan lepattan, de a lendület hátra vetett téged. A lépteket hallod a lépcső felől, fokozatosan közelednek, te pedig a földön fekszel.



//A barna vonalak az ajtókat jelölik, a kék vonalak az ablakok, a barna kockák a dobozok és ládát, a piros pöttyök az ellenség, a szürke a halottak, a bordó te vagy.//

//Off: Akkor most 3 hulla van már ugye, az előzővel együtt???//

A tervem sikeresnek bizonyult, ám a Chakram használata némi hátrányt jelentett. A fegyver beleállt a fickók mögötti falba, így egy használható fegyverrel kevesebbet tudok használni. Az egyik ellenfelem szintén felém hajított egy Chakram-t, amit bár hárítottam, de a lendülete hátralökött. Az ellenfeleim a lépcső alján járhattak már hallottam, ahogy egyre közelebb kerülnek. Egy ládát fogtam meg, hogy felkeljek. Még egy Chakram-os és a távoli fegyveresekkel leszámoltam. Karom maradt a pajzs formában, azonban kicsit kisebb, de annál vastagabb lett. Az előttünk álló láda még mindig tudott védeni egy kis szinten.
Abban az esetben, ha a fickó feém hajítja a Chakram-ot, akkor már felkészülve karomból visszaformálva egy sima kézzé, kicsit nagyobb méretben, és igen csak strapabíró anyagot vesz fel. Tervem az volt, hogy a repülő fegyvert elkapom, és visszahajítom, remélhetőleg kettévágva ellenfelem. Ha őt is ki tudom lőni, akkor hangtompítósommal kilövöm a maradék két tagot. Ha közel kerülnek, akkor kezemből egy nagy, éles kardot formázok, és azzal, kihasználva hosszát, leszúrom.

A tervem szinte tökéletesnek tűnt. Az ellenfeleim sorra hullottak, azonban a Chakram-at elhajító férfi tudta, hogyan is működik ez a szerkezet, ahogy el akartam akpni, a benne levő tűk kirepültek, megsebezve vállam és az oldalam is. A tör bennem maradt, gyorsan kellett intézkednem. Féltem, hogy ha eltávolítom, akkor még nagyobb bajt teszek magamban. Úgyhogy el is indultam a küldetésem befejezésére. Az emeletről nem hallottam hangokat, reméltem, hogy az őrök meghaltak. Ám ha van még valaki, abban az esetben így, tőrrel a vállamban nem harcolhatok. Tervem úgy nézett ki, hogy először is reménykedtem, a kintiek nem hallották a benn levő csetepatét, bár elég nehéz nem hallani egy uzzi-t ahogy a falat lövi. Mindenesetre reménykedtem benne. Az emeletre osonva körbenézek, a kezemből ismét pajzsot formázok, majd védi a testem felső részét, valamint a fejem, ha mégis megbújt valaki az emeleten. Ha nem abban az esetben alaposan végignézem, hátha van valami használható. Keresnem is kell valamit, amivel enyhíthetem a vállamban kiéleződött fájdalmat, valamint a vérzést /ha súlyos/ megállítsam. Az egyik férfi felsőjét téptem le, hogy valamilyen szinten elszorítsam a karom, talán ez segíthet egy ideig. A lépcsőre felléptem. Természetesen a tagoktól elvettem a fegyvereket, leginkább az uzzi-t, jól jöhet még később, valamint a két chakram-ot is összeszedtem, hogy el tudjam majd vinni. Elindultam hát a lépcsőn.

A hullák a földön feküdtek, a fegyvereket összeszedtem, azonban nem fért el ennyi minden egy kézben, így gondoltam, leteszem őket egy helyre, és mikor végzek, csak felkapom, beleteszem valamibe, talán egy ládába, és úgy távozom. Azonban ez mér várhat, ugyanis az uzzi-s hangjára a kinn levő két biztonsági bejött, meglátva a sok hullát elfehéredtek. Egy Chakram-os és egy viperás. Mivel elég messze voltam tőlük, gondoltam, ezekkel nem szórakozom már annyit, a hangtompítósomat vettem ismét kézbe, majd a Chakram-os fickóra céloztam. nem akartam ismét megsérülni attól a fegyvertől, így se heverte ki bal vállam az előbbi találkozását, úgyhogy karom végig pajzs formában volt, felkészülve arra, ha a fickó elhajítaná. Leadtam az első lövést, majd még egyet. Nem mentem véletlenre.

A két kinti őrre célzott lövésem célt tévesztett, azonban látszott rajtuk, berezeltek, elbújtak a ládák mögé, onnan üvöltöztek. Gondoltam, leadok még pár lövést, vaktában, hogy nyerjek időt, hogy közelebb kerüljek hozzájuk. Úgy terveztem, hogy ha hatótávon belül tudok kreülni, akkor a Hr-emmel egy lövést adok le, mely lehetőleg a ládával együtt röpíti a falnak a két embert. Ha végleg berezelnek, akkor az egyik életét elveszem, a másikat pedig a teljes rémületet kihasználva kikérdezem, merre találok ezt-azt. Pontosabban azokat, amiket kerestem, valamint kicsit érdeklődöm a főnök után, valamint, hogy vannak e még emberei.
Ismét leadtam az első lövést, míg bal kezemmel elővettem a Hr-t. Két lövés után szólaltam meg, miközben előre léptem.
- A nevem, Kassidy, de szólítsanak csak Doktornak. - azzal még egyet lőttem.

A drága kis fegyveremnek köszönhetően a két fickó nekirepült a falnak, eszméletlenül dőltek a földre.
- A francba - mondtam, miután rájöttem, nem maradt senki, akitől kaphatnék némi információt. A Chakram-ot elvettem, valamint a viperát is eldobtam, hogyha felkelnének, ne legyen mivel rám támadni. De nem is akartam ezt megkockáztatni, így az egyik fickó fejét levágom a karommal, a másikban pedig bízom, nem fog felkelni még egy ideig. Most, hogy a fegyvereket egy kupacba szedtem, lehetőleg távola az egyetlen túlélőtől, semmi se akadályozhat meg abban, hogy betekintést nyerjek az emeleti részhez. A tervem maradt, ha netalán mégis van fenn valaki, pajzsot formálva kezemből, a Hr-el a kezemben megyek fel. Ha van valaki, akkor az esetleges támadást hárítom a pajzzsal, majd a HR-el szinte vaktában, kiszűrve a támadást, lövök, remélhetőleg a földre küldve a támadót. ha nincs, akkor alaposabban körülnézek.