Főutak, utcák, sikátorok.

Kicsit hezitált a kérdésemen, úgy tűnt átgondolta, a lehetőségeit, ami jónak tűnt, végül is nem kis dologról volt szó, utána, felnézett a plafonra. Követtem a tekintetét, de csak pár másodpercig már vissza is vittem.
-Milyen vagy? Ezt hogy érted?-Kérdeztem, hisz most két dologra is gondolhatott, a külsejére és a belsejére egyaránt. Kicsit vártam, majd ha nem válaszolt akkor feltételeztem, hogy a külsejére gondolt.
-Nos, szép, és tiszta. És aranyos.-Mondtam egy kis kuncogással, majd mosolyogtam rá egy kicsit.

Egy pár pillanatig hallgatott, aztán mondott még egy választ amivel nem kerültünk közelebb, bár azt hiszem hogy az egész önmagára gondolt, szóval gondolom, azt majd a külső jellemzés után folytatom. Bólintottam egyet a szóra.
-Uhm. Aranyos. Úgy nézel ki mint egy kedves kis lány aki megmelengeti mások szívét.-Mondtam egy mosollyal, majd megint megsimogattam a kobakját.
-A személyiséged pedig... Hogy is mondjam... Érdekes vagy. De ugyanakkor meglehetősen kedves, most hogy közel kerültünk.-Mondtam, még mindig mosolyogva.-Valami ilyesmi jellemzésre gondoltál, igaz?-Tettem fel a kérdést, miközben vártam a kérdését. Közben a farkam mozogni kezdett lassan. Megragadtam egy poharat, és betettem a csap alá, hogy megtöltsem vízzel.

Pislogtam egy párat a válaszára, amin pislogtam egyet-kettőt. Majd mosolyogva folytatva.
-Nos, akkor valószínűleg nem ismernek úgy mint én.-Mondtam, és ekkor leemeltem a vizet a farkammal óvatosan, majd belekortyoltam.
-Kérsz egy kis vizet?-Kérdeztem miközben felálltam, és ha kért akkor kerítettem egy másik poharat, majd megtöltöttem, és átnyújtottam neki.
-Itt is volnánk.-Mondtam és átnyújtottam, majd felültem a polc tetejére, és ha odajött akkor felsegítettem magam mellé.

Lángnyelv nem kért vizet amire csak bólintottam, és felültem, majd amikor csatlakozni szeretett volna fel segítettem, és folytattam az ivást. Egyenlőre nem jutott semmi más az eszembe, szóval amíg nem szólt hozzám, nem beszéltem hozzá. A kérdése viszont meglepő volt. Pislantottam egyet, majd rátekintettem. Kicsit kuncogtam, majd kitekintettem az ablakon.
-Nos... A szüleim összeismerkedtek. Aztán nagyon megszerették egymást és a szerelmük gyümölcse egy tojás volt, abban voltam én. Aztán megnőttem, és kitörtem... Sajnos akkor már nem éltek.-Mondtam, majd feltekintettem rá.-Miért kérdezted?-Tettem fel a kérdést érdeklődve.

A lány beszélt egy kicsit, kifejtve a válaszomat. Mielőtt feltett volna egy újabb kérdést, egy apró viccel vegyítve. Oh, szóval van egy kis humor érzéke is... Vagy csak hasonlattal élt. Kuncogtam egyet, majd megsimogattam a buksiját.
-Nos, hogyan is mondhatnám.-Kezdtem bele, miközben ismét belekortyoltam a vizembe.-Ha egy nő és egy férfi nagyon szeretik egymást, akkor csinálnak egy speciális ölelést, és a testük bizonyos részeit összekeverik eközben... Aztán ezt az anya méhébe teszik. Neked valahol itt van.-Tettem a kezem a helyre, a hasán, és gyengéden megsimogattam, meilőtt elvettem volna.-És abból a keverékből jön létre lassan az élet, majd egy kis babává fejlődik, aki előbb-utóbb megszületik. Csak nálunk van még egy tojás szakasz amíg teljesen kifejlődünk.-Mondtam, majd visszatekintettem rá.-A részleteket nem mondhatom el, még túl fiatal vagy hozzá.

Lángnyelv megpróbálta fejtegetni a magyarázatom kevés sikerrel, szegénykét jobban összezavartam, mint amilyen előtte volt. Oké korrekció idő.
-A csókolózás csak a vonzalom jele, Lángnyelv. Nem eszik meg a másik nyelvét, az csak... Öm nos nem tudom miért csinálják. És a méh az nem a repkedő állat, az egy testrész. Tudod több jelentésű szó, mint a zebra. Az egyik egy csíkos ló a másik pedig amit az utcán látsz felfestve.-Mondtam, miközben újra ittam egy keveset.-Tudom eléggé bonyolult, amikor olyan kicsi voltam mint te, nekem is gondot jelentett megérteni.-Mondtam, és rátettem a kezem a fejére és kicsit beletúrtam a hajába.
-A lényeg az. Hogy a szülők összedolgoznak, úgy ahogy a természet megteremtette őket, és létrehozzák a kisbabát.

Na végre sikerült egy közös pontra jutnunk, ő is hozzá tudott szólni, és én pedig mosolyogva bólintottam.
-Jap ez így igaz. A semmiből nem keletkezhet valami, és a valami nem válhat semmivé csak átalakul valami mássá, vagy apró darabokra esik szét, de nem szűnik meg létezni.-Mondtam, és leugrottam az fiókokról. Így most majdnem egy magasságban voltunk.
-Tudod, észrevettem, hogy neked nincsen köldököd, mint a többi embernek. Tudod miért van ez?-Kérdeztem, miközben újra oda tekintettem a hasára. A szárító már lassan végzett, már nem remegett olyan hangosan mint előtte.

Egy pár másdoperc múlva, Lángnyelv izgatottan kezdett magyarázni, amire pislantottam egyet. Na ez furcsa volt, és elgondolkodtató. Aztán folytatta, csak hogy megindítson az úton.
-Heh, érdekes.-Mondtam, miközben az ujjamat az államhoz tettem, és törni kezdtem a fejem.~Hmm... Klónozás? Nem, mesterséges reprodukció esetén emberi szervezettel kellene rendelkeznie, levegőre viszont nincs szüksége. Kromoszóma váltás, nem túl nehéz elektromos berendezéshez atomenergia kellene. DNS lánc megváltoztatása? Lehetséges, technikai szint viszont kétséges, több évtizednyi kutatás kihagyása elkerülhetetlen. Hmm... ás magyarázat viszont nincs.~Befejeztem a gondolkodást majd feltekintettem rá.
-Tehát, te nem természetesen jöttél létre... Mondjuk ez nem akkora baj, egészségesnek tűnsz, mentális zavar nincs.-Mondtam, bár inkább magamnak, és talán kicsit megtévesztett voltam saját elmondásom alapján, viszont akkor nem gondoltam rá.
-Heh, te egy érdekes kislány vagy meg kell mondjam.-Mondtam mosolyogva, és megsimogattam a buksiját. Ekkor hallottam, ahogy a szárító leállt. Oda léptem, és kivettem a ruháit.
-Tessék, kész is vannak.-Mondtam mosolyogva, és átadtam neki a ruháit.

Lángnyelv elkezdett öltözni a pulton, de közben feltett egy kérdést, amire felfigyeltem. Oh persze ő még gyerek, nem igen tudhat ilyen tudományos szavakat, szóval ezt is el kell magyaráznom.
-Hát, azt jelenti, hogy ha valakinek nem úgy működik az agya mint valaki másnak. Például folyamatosan gyűjtöget, ha valamit magához vesz akkor nem hajlandó megszabadulni tőle... Oh... Most hogy belegondolok, a tűzimádatodat, elmezavarnak kéne feljegyezni, de azt hiszem ez nálad normális hisz nem vagy teljesen ember. Az is lehet elmezavar ha valaki nem tud rendesen beszélni, vagy nem tud számolni, meg ilyenek.-Mondtam kicsit elgondolkodva, közben neki dőltem a falnak.

Alighogy kimondtam a nem teljesen ember mondat részt, máris félbeszakított, és mondta, hogy ő nem az, ami nagyjából igaz is volt, bár a külseje megtévesztő. Aztán jött a jobb vagyok szóval, amire egy pár pillanatra összeszűkült a tekintetem, de már meg is lágyult, nem az ő hibája. Biztos őt sem szerették.
-Jól van, sajnálom... De nagyon hasonlítasz rájuk, mármint külsőre. -Mondtam, és neki dőltem a falnak. Talán nem jó témát tapogatok most, jobb ha nem feszegetem. Most jobb ha hagyom az ő elemzését, talán jobb lenne, ha valami kellemesebbel foglalkoznánk, csak még ki kell találnom, hogy mi legyen az.

Egy gyors válasz után folytatta az öltözködést, én meg csak néztem magam elé gondolkodva. Aztán hallottam, a kérdést. Feltekintettem, és pár másodperc múlva beszélni kezdtem.
-Nos, én már nem itt lakok, csak néha jövök vissza.-Mondtam, majd ellöktem magam a faltól, és szembe fordultam vele.-Meg különben is, egy magamfajta aligha tudna bútorokat rendelni anélkül, hogy lebuknék, szóval, ennyi. De ha akarod, akkor beszerezhetek egy-két dolgot. Egy matrac, vagy valami hasonló.-mondtam, miközben oda sétáltam hozzá, talán eszembe jutott valami ami tetszhet neki is.
-Gyere menjünk a nappaliba.-Mondtam egy mosollyal, és elindultam, befelé, remélhetőleg követett.

Nem válaszolt a feltevésemre, de azért majd szerzek neki pár dolgot amit használhat. Csak óvatosnak kell lennem, nehogy észrevegyenek. Csak besétáltunk a nappaliba. Már kidolgoztam a fejembe mit fogok csinálni, de feltett egy újabb kérdést.
-Nos, most már van egy másik hely. Valamivel jobb. De ott többen vagyunk, mármint én és még három ember. Ide csak akkor jövök ha egyedül akarok lenni, vagy ha nem érek haza időben.-Jött az újabb terjedelmes válasz a kérdésére, miközben körbe néztem. Jah, elég tágas volt a hely.
-Oké, ülj le oda a és mutatok valamit.-Mondtam egy mosollyal és megvártam, amíg megtette a kérésemet. Ha leült, akkor körbe néztem felmértem a környezetem, majd rátekintettem, és vártam, hogy van-e valami mondani valója.

Miután leült, és kérdezett felemeltem az ujjam.
-Csak figyelj, és élvezd a műsort.-Mondtam egy mosollyal, mielőtt elkezdtem volna mozgatni a lábamat. Fejemben egy jó kis zenét játszottam, ami segít a ritmus érzékemmel. Majd hirtelen előre lendültem, és felálltam kézen állásba. Ez még nem lenne túl sok, viszont felemeltem az egyik kezem, csak fél kézen állva. A farkammal kiegyensúlyozva magam, miközben feltekintettem, egy vigyorral. Ezt követően elkezdtem úgy mond táncolni a kezeimmel, mindezt vészes ingás nélkül, egymás után váltottam a kezeimet, mintha csak lábak lennének. A végén behajlítottam a fél kezem, és kitoltam magam állásba, majd küldtem is egy hátra gurulást, onnan állásba rúgtam magam. A továbbiakban hasonló akrobatikai mozdulatot hajtottam végre a vendégem szórakoztatására. Végül ugyanazzal a félkezessel végeztem, csak visszafelé. A végén felemeltem a kezem és megfogtam vele a farkam végét, és leengedtem magam, majd meghajoltam.