Főutak, utcák, sikátorok.

Kuncogtam egyet amikor végre megszólalt. Igazából valami ujjongást vártam, vagy tapsot, de nem baj nekem az is megérte, hogy láttam a szemeit. Oda sétáltam hozzá, és leültem mellé.
Persze, hogy nem tudod megcsinálni. Neked nincs ilyen szép farkad mint nekem.-Mondtam vigyorogva, miközben kissé megpaskoltam a kobakját.-Mondhatjuk így is, sokat tornásztam az iskolában, bár a matekhoz jobban értettem.-Mondtam vigyorogva, mondtam kiadtam egy könnyed sóhajt, és rátekintettem.
-Tetszett?-Kérdeztem mosolyogva.

Pislantottam egy párat, ahogy Lángnyelv lehajtotta a fejét.~Talán valami rosszat mondtam?~Kérdeztem magamtól, miközben figyeltem, hogy feltekintett, és elárulta a tetszését, viszont engem az előbbi viselkedése jobban érdekelt.
-Valami baj van, Lángnyelv?-Kérdeztem, megint azzal az aggódó pillantással, bár nem igazán tudtam mit várhatnék tőle, csendben figyeltem, és vártam a válaszát, közben azon gondolkodtam mi mást csinálhatnék, jó lenne tudni mivel lehetne lekötni az időt. Talán játszhatnánk valamit, de vajon mit?

A válasza nem éppen tetszett, egyik kezemmel átkaroltam, a másikat meg neki támasztottam a másik vállának.
-Na, mi az? Nekem elmondhatod.-Mondtam, és simogatni kezdtem a vállát, remélve, hogy megbízik bennem, de valamiért olyan érzésem volt, hogy még nem bízik meg bennem eléggé, ami érthető, hisz nem rég találkoztunk, igaz már vagy 5 órát együtt töltöttünk... Nos kettőt ha nem számoljuk az alvást. Viszont én segíteni szerettem volna neki, hogy érezze, hogy valaki törődik vele, biztos nem voltak jó kapcsolatai az emberekkel ezzel a... Különlegességgel ami neki van. Amire most a legnagyobb szüksége volt az egy barát, biztos vagyok benne.

Lángnyelv megtagadta a válaszadást, amire enyhén megráztam a fejem, és elengedtem. Talán nem kellett volna nyaggatnom. Felálltam, és összeszedtem az üres konzerveket, hogy ne legyenek útban, és leraktam őket a mosdó szélére. Nem igazán tudtam, hogy mit csináljak, most szóval csak néztem ki az éjszakai sötétbe. Majd eltoltam magam, és elindultam vissza.
-Bárcsak ne lennének felhők. A csillagok gyönyörűen mutatnának most.-Mondtam halkan ahogy leültem mellé, és követtem a tekintetével az ablakot, és néztem ki.
-Ha valamit el akarsz mondani... Bármikor. Csak szólj.-Mondtam halkan, és magamhoz öleltem.-Sajnálom, nem akartalak megbántani.

Még ölelgettem egy kicsit, majd elengedtem, és már csak az ölemben tartottam, miközben simogattam a vállát.
-Ha bármire szükséged van, nyugodtan kérj meg engem, és majd segítek.-Mondtam egy mosollyal. Kezdtem úgy viselkedni mint valami apa figura, de nem igazán érdekelt, csak arra tudtam gondolni, hogy segítsek neki a képességeinek megfelelően. Megérdemli, az élet biztos elégszer kiszúrt vele, és ha én boldogságot adhatok neki akkor megadom. Gyengéden megsimogattam a fejét, majd csöndben vártam egy választ.

Egy pár pillanatig vártam, majd bólintottam egy apró mosollyal. Felálltam, és elindultam vissza a konyhába, és kivettem még egy konzervet ami már az utolsó volt. Vissza sétáltam Lángnyelvhez, és letettem elé. Eddig nem igazán tűnt fel... De eddig nem láttam mosolyogni. Most viszont úgy ütött meg mint egy tégla.
-Mond csak Lángnyelv... Szoktál te mosolyogni?-Kérdeztem remélve, hogy nem azért nem mosolyog mert szerinte nincs oka rá, hanem mert nem képes, bár mindkettő szomorú azért mégis csak, az ő helyében én repesnék az örömtől. Van egy hely amit otthonnak hívhatok, étel, és egy barát, plusz még egy kád is, de nem igazán láttam azt az öröm mosolyt, talán valami hasonlót igen, de egy nagy igazit még nem.

Nem éppen a várt választ kaptam. Egy pár másodpercig néztem, őt, de elvettem a tekintetem, nehogy észrevegye a szomorúságot a szememben, a végén rákérdezne, és azt kimagyarázni nem túlságosan könnyű.
-Ha kell valami csak szólj.-Mondtam, és oda bementem a fürdőszobába, hogy ellenőrizzem a csöveket, és a generátor vezetékeit. Úgy tűnik rendben vannak, legalábbis ahonnan néztem, lejjebb lehetnek problémák, de most nem mehetek le ellenőrizni, szóval inkább csak leültem a kád szélére, hogy elmeditáljak mi történt velem, majd egy pár perccel később letérdeltem, és kezeimet a szívem helyére tettem, hogy gyónni kezdjek.
-Gra, hű szolgád, bocsánatodért esedezik, élet vize, teremtés földje, pusztulás tüze, lélek szele. Áldassék a neved, jóságod jöjjön el minden élő és holt számára. Bűnt követtem el, beszennyeztem a lelkem, erőszakot alkalmaztam élőn, bűnömért bocsánatodért esedezem, lelkem tisztaságát őrizd meg nekem.-Kezdtem bele a minden napos gyónásban, és elkezdtem felsorolni az aznapi bűneimet, hasonló kerettel.

-...Gra, hű szolgád bocsánatodért esedezik, élet vize, teremtés földje, pusztulás tüze, szél lelke. Áldassék a neved, jóságod jöjjön el minden élő és holt számára. Bűnt követtem el, beszennyeztem a lelkem, tudást loptam a közösségtől melyet nem használhat mindenki csak a kiválasztott egyének, így rang nélkül vettem el a tudást. bűnömért bocsánatodért esedezem, lelkem tisztaságát őrizd meg nekem. Bocsánatodért jót teszek, segítek a szegénynek, ápolom a gazt is, hogy virággá váljon, áldozom testem lelkem az igazságért melyet nekem adtál. Lelkem sértetlen de bepiszkolt, kérlek tisztítsd meg nekem.-Végeztem, majd lassan felnyitottam a szemem, sóhajtva egyet.-Kész... Remélem nem hagytam ki semmit.-Gondolkodtam hangosan, miközben felálltam, és sóhajtottam egyet. Kiléptem az ajtón és megláttam Lángnyelvet, de nem szóltam, inkább megvártam, hogy ő mondjon valamit, biztos kérdése lesz a gyónásomról.

Egy két perc eltelt, de egyikünk sem szólt, már épp azon voltam, hogy szóljak, de ekkor végre megtörte a csendet, egy kérdéssel amire vártam. Kiléptem az ajtóból, és neki dőltem a falnak.
-Ő... Gra... A Föld szelleme. Az én istenem. A jóság és igazság titkának őrzője. Akik életükben úgy viselkednek ahogy ő megadta parancsaiban az megtudhatja a titkait, és békére lelhet. "Tedd a Földet egy jobb hellyé, és elnyered a békességet" mondja Gra... ez az én célom is.-Mondtam egy enyhe mosollyal ahogy rátekintettem Lángnyelvre. Nem tudom, hogy mennyit taníthattak neki istennel kapcsolatban, de talán nem is baj ha nem tud erről a vallásos dologról sokat, nem muszáj belekeverednie, bár örültem volna, ha Gra tanait követné.

Letekintettem magam elé, majd vissza néztem rá.
-Hogy mondjam...-Sóhajtottam, majd felé fordulta, és leguggoltam.-Az isten egy olyan dolog ami mindent megteremtett. A Földet a napot a csillagokat, minket, a tudást. És imádkozunk hozzájuk köszönet képen. Az emberek segítséget kérnek az istentől, cserébe követik a tanait.-Mondtam majd felálltam.-Ők az élet és halál bírái, ők döntik el ki él és ki hal meg. Néha próbára tesznek minket egy kemény döntéssel. Aki méltó az oda mehet ahol ők vannak. Nagyjából minden vallás így épül fel. Mindenki máshogy ismeri az istent, és sajnos ebből elég sokszor konfliktusok alakulnak ki... És persze ott vannak azok is, akik nem tisztelik az istent, és pont az ellentétét teszik annak amit ő akar. Ők általában a rossz emberek.-Mondtam, és leültem mellé.-De ez nem jelenti azt, hogy nincs rossz ember az isten rendjében, vannak olyanok akiket megfertőzött a gonosz, és szép lassan rombolják az isten törekvéseit anélkül, hogy tudnák... ... És az istennek lehet meggyónni a bűneidet. Ha valami nyomja a szíved neki elmondhatod, ő senkinek nem mondja el, még nekem sem.-Mondtam, majd gyengéden megsimogattam a buksiját.-Nem baj ha nem érted... Ez bonyolult dolog.

Egy ideig talán követhette a fonalat, de rögtön el is vesztette, szóval nem sikerült a hittérítő beszédem. Gyengéden megsimogattam a buksiját, majd a kérdésére, megráztam a fejem.
-Az ember csak felhasználja a nyersanyagot amit az isten, hozott létre. Ők nem igazi istenek, mert nem tudnak a semmiből valamit csinálni.-Mondtam, reméltem legalább ennyit megértett, így nem fogja az alkotóit isteneknek beállítani.
-De ne beszéljünk erről, biztos van valami kellemesebb téma is ami érdekel.-Mondtam, és reméltem, hogy érti a célzásomat, arra hogy szeretném egy kicsit jobban megismerni.

Megráztam a fejem, na igen, tudtam, hogy ezt fogja felelni, én sem hiszem el, pedig hívő vagyok, szóval egyszerűen hátra dőltem, és figyeltem a plafont. Egy pár perc míg végül felé fordultam, és újra megszólaltam.
-Nincs semmi ami téged érdekel?-Kérdeztem, érdeklődve, miközben újra magam elé tekintettem, talán mennem kéne, a végén nem fogják tudni, hogy hova tűntem, de még nem akarok menni, még meg akarom tudni hogy mégis milyen kapcsolatban vagyunk... Talán ezt megkérdezhetném. Ha nem mond semmi mást akkor én szólalok meg ismét.
-Mit gondolsz rólam?-Kérdeztem, halkan, és rátekintettem, reméltem, hogy nem fog hazudni az érdekemben.