Főutak, utcák, sikátorok.

Úgy tűnik őt igazán csak a tűz érdekli. Arról pedig aligha mondhatnék bármit. Csak néztem a tüzet, pont úgy mint ő, miközben válaszolt. Oldalra tekintettem egy pár pillanatra, majd vissza rá.
-Mond csak... Lángnyelv. Van másik neved? Olyan amit nem osztasz meg mindenkivel?-Kérdeztem, bár nem állt szándékomban megkérdezni ezt a nevet, csak hogy tudjam nem Lángnyelv az egyetlen neve. Nem is tudom miért, talán mert úgy érzem mintha maszkokon keresztül beszélnénk ezekkel az áll nevekkel. Kezeimmel átkaroltam a térdemet és elkezdtem magam elé bámulni.

Amikor megszólalt előbb meglepetten, pislantottam. Egy kicsit megvakartam a tarkóm.
-Én nem így értettem.-Mondtam ahogy újra felnéztem.-Úgy értem, hogy engem eredetileg nem Cybergyíknak hívnak, hanem van egy másik nevem, amit nem osztok meg mindenkivel, tehát nem ismeri, aki találkozott velem. Érted már?-Kérdeztem miközben ismét megvakartam a fejem. Ezzel a lánnyal nagyon nehéz szót érteni, nem lesz túl könnyű dolgom úgy beszélni vele, hogy ne kelljen minden öt percben elmagyaráznom neki valamit, ami eléggé meh... Remélhetőleg, most már tudja mire gondolok.
-Például van aki mindenki előtt úgy mutatkozik be, hogy Pusztító de a másik neve John Ran-Mondtam, remélhetőleg így már tudja miről beszélek.

Először mondott, egy mondatot, majd hirtelen mintha megváltozott volna elkezdett dicsérni, és a barátjának szólított. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon amire nagyobbra nőtt, miközben bólintottam. Bár a mosolyt még mindig hiányoltam, most már biztosan tudtam, hogy nem volt hiába minden.
-Lángnyelv, leszünk barátok?-Kérdeztem egy nagy mosollyal, miközben felmutattam a kezem, bár aztán eszembe jutott talán nem is tudja mit jelent a kéz fogás.-Öm, ha igen akkor fogd meg a kezem.-Mondtam, ha nem ragadta meg. Ha megtette akkor megfogtam, és enyhén megráztam.

Megfogta a kezem, és én megráztam, és mosolyogtam.
-Hát persze. Örülök, hogy a barátod lehetek.-Mondtam mosolyogva, miközben megsimogattam a buksiját. Felálltam, a helyemről, és elindultam vissza a konyhába. Megfogtam, a karkötőt, és megnéztem az időt, helyette viszont egy üzenetet kaptam. Meg lepetten kezdtem olvasni, majd elkezdtem felrakni a karkötőt, és a szemüveget is a helyére helyeztem.
-Lángnyelv, most mennem kell. Majd hozok ételt, úgy dél körül... Amikor a nap magasan jár. Vigyázz magadra!-Mondtam kicsit hadarva miközben rögzítettem a felszerelésem maradékát, és oda léptem az ablakhoz.

Még az ablakból visszafordultam, a mondat hallatán, de azt hittem csak viccelt, de azért biztosra mentem.
-Azért vigyázz, hogy ne kerüljön ki a tűz az irányításodból, különben, az emberek felfedeznek. Oh, és ne csinálj túl nagy zajt, az emberek erre is felfigyelnek.-Adtam át az utolsó tanácsot, mielőtt kimásztam volna, az ablakon, és elindultam lefelé, hogy ne veszítsek időt, ha valaki bajban van akkor nekem rohannom kell. Bár azért elgondolkoztam a mai napon. Lángnyelv elég furcsa lány, talán majd előbb utóbb megismerhetem közelebbről, és ha az embereknek nem is, nekem talán a segítségemre lehet.

//Kösz a játékot

//Lángnyelv magán kaland kezdő reag.


Ez a nap nem tűnik másnak mint a többi azzal a kivétellel, hogy Cybergyík nem jelent meg a szokásos szállítmány élelemmel és a te készleted szinte már teljesen kifogyott. Lehet, hogy nem lesz elég, ezért kezd megfoganni benned a gondolat, hogy talán érdemes lenne egy kicsit kutakodni mint előtte. Az éjszaka lassan leszáll, a felhők vöröses színre váltanak ahogy a nap elkeseredetten próbál átjuttatni egy keveset fényéből mind hiába. Gotham megint a lámpák fényére és minimális biztonságára lesz hagyva, bár a te küldetésedhez képest ez eléggé lényegtelen, hisz ki próbálna megtámadni egy hozzád hasonló "hajléktalant". Nem nagyon érné meg az biztos. Ahogy az este leszáll és zöld pikkelyes barátod még mindig nem érkezett meg elhatározod, hogy erre a napra kimész a városba hogy összeszedj ezt-azt magadnak, ami a hasznodra válhat.

Eldöntötted, és elindulsz hogy ételt keress magadnak, óvatosan lemászol, és az árudat is óvatosan lejuttatod. Végül te is lehuppansz és elhagyod a biztonságot jelentő házat, és amíg nem találsz ki egy módszert amivel visszajuthatsz, kénytelen leszel alternatív megoldásokat keresni, vagy megvárni Cybergyíkot miután végeztél, de ki tudja meddig nem fog meglátogatni. El is indultál, hogy élelmet találjál, és ez pár óráig folytatódott. Most nem voltál túlságosan szerencsés, csak itt ott volt valami szemét kaja, de túl kevés hogy bárki étvágyát enyhítse.
Ahogy szép lassan haladsz előre azonban, egy furcsa hangra leszel figyelmes. Egy kattanás, majd egy újabb, és egy újabb. Ahogy bekémlelsz a sarkon, egy alakot pillantasz meg egy szemetesen üldögélve, miközben egy öngyújtóval játszadozott, újra és újra meggyújtva fényt hozva elő, meleg tüzet, majd eltünteti, és újra megidézi. Mintha meg lenne szállva, úgy figyeli a tüzet, és mosolyog rá. Elővett a zsebéből egy zsebkendőt, majd letette a földre, és meggyújtotta, és leguggolva folytatta a figyelést. Úgy tűnik téged még nem vett észre.

Nem tartott sokáig, hogy az érdeklődésedet lekösse a fiú hasonlósága. Ő sem vesz téged észre, egészen addig, amíg nem kerülsz közel, és el kezdesz játszani a tűzzel. Először rémülten lép hátra, majd pislogva tekintett fel rád, és csendben figyelte, ahogy szép lassan a tűz felmászik rád. Egy pár pillanatig csak csendben figyelt. Majd csak egy halk "wow" kíséretében közelebb lép.
-Ezt te csinálod?-Kérdezte érdeklődve, miközben közelebb hajolt, hogy megnézze a tüzet. Elképesztőnek találta a gyönyörű fényt, ami a lány kezében volt. Aztán lassan felegyenesedett, és hátrébb lépett, nem akart rossz érzést kiváltani belőled. Csak állt némán, csendben figyelve, a tüzet, mintha valami festményt nézne, és várt a válaszodra.

A fiú csak figyelte a tüzet, szinte már a kérdéséről is megfeledkezett miközben a lány állatkáját figyelte. Aztán az egész új alakot öltött, és egy holló alakot öltött. A fiú döbbenten pislogott, miközben neki dőlt a szemetesnek.
-W-wow... szép.-Mondta elképedve, miközben újra a madárra nézett.
-T-te valami boszorkány vagy?-Tette fel a kérdést, miközben végig tekintett rajta, pislogott egy párat, nem igazán tudta mit szólhatna a lányhoz. Talán kicsit félt is, vagy izgatott volt, nehéz volt leolvasni az arcáról. Lassan elővette az öngyújtóját, miközben figyelte a lányt, és kattintott egyet.
-Én csak ennyit tudok sajnos...

A fiú pislantott egy párat, mintha nem értené a kérdésed, de talán csak azon gondolkodott hogyan is válaszolhatna.
-Hát, izé... Azok a nők akik olyasmire képesek amire egy ember sem.-Mondta, miközben tovább játszott az öngyújtójával, bár most mintha kicsit ideges lenne, de nem a félelem miatt hanem amiatt, hogy egy új teremtménnyel találkozott, veled. Kicsit hátra simította a haját, hogy leplezze ezt az idegességet.
-É-én Brian vagyok, örülök a találkozásnak.-Mondta, és kinyújtotta a kezét, egy pár másodpercig reménykedve hogy elfogadod, bár lehet nem ismered ezt a gesztust még.

A fiú örült, hogy elfogadtad a kezét. Kicsit hátrébb lépett, és leeresztette a két kezét a két oldalára, miközben az égő szemetest nézte, de utána újra Lángnyelvet figyelte.
-Szóval, te azt csinálsz a tűzzel amit akarsz?-Tette fel a kérdést, miközben újra az öngyújtójával kezdett el játszani. Közben tetőtől talpig felmért, hogy legyen egy képe rólad, és lassan elindult a szemeteshez.
-Milyen szerencsés vagy. Ilyen gyönyörűséget irányítani...-Mondta megigézve, a szemeiben tovább táncolt a tűz.

A fiú kissé meghökkent a válaszodon, nem igazán értette, miért mondtad amit mondtál. Aztán rájött, hogy félre értetted. Arra gondolt, talán nem beszéled a nyelvet egész jól. Most viszont inkább a tűzet nézte mintha gondolkodott volna valamin, vagy mintha megint elmerülni látszott volna, de végül megfordult.
-És mit csinálsz idekint? Egyedül vagy?-Kérdezte, közben az egyik keze a zsebébe nyúlt szépen lassan, miközben kissé szétnézett. Valószínűleg csak azért kérdezett rá, mert sokkal jobb állapotban vagy most mint általában, így nem rí le rólad, hogy az utca az otthonod, bár azért ilyen időkben, ha egy gyereknek vannak szülei általában nem engedik ki ilyen későn hacsak nem szökik meg, valószínűleg ő most erre gondolt.

Brian egy pillanatra pislogott amikor rámutattál. Mostanra kezdte kapiskálni, hogy te szinte mindent szó szerint értesz, amit furcsállt, szóval kénytelen lesz mindent jól érthetően kifejteni. A válaszodra sóhajtott egyet, miközben leült az egyik bérház lépcsőjére.
-Csak lejöttem... Hogy játsszak a tűzzel.-Mondta, miközben újra az öngyújtóval kezdett el játszani, mielőtt meggyújtotta volna, majd egy pár másodperc múlva eloltotta. Ezután feltekintett a lányra.
-Te mekkora tüzet tudsz csinálni?-Tette fel a kérdést érdeklődve, miközben felállt, és körbe tekintett.