Főutak, utcák, sikátorok, hidak.

Teljes sebességre állítom bumerángjaimat, és egy kamikáze rakéta stílusával rohamozom meg a menekülőt. Sajnos nem száz százalékig biztos, hogy a jó embert üldözöm, de bárhogy is legyen, aki így siet valami vaj van a fülén. Ha nem is a kocsmatölteléket kapom el, de egy bűnözőt mégis hűvösre tehetek. Ha már eléggé lecsökkent a távolság a távolsági fegyverem használatához, akkor bevetem vasrombolót. Lepkéket megszégyenítő piruettbe kezdek, és teljes erővel a gépjármű motorháztetejét célozva útjára indítom kicsinyemet. Ha eltalálja, akkor remélem belefúródik a motorblokkban, vagy egy másik nélkülözhetetlen alkatrészt tesz tönkre, ami miatt leáll a kocsi. Én meg szárnyaszegett madárként elegánsan landolok az aszfalton, miközben nézem művemet, ha sikerül azért, ha nem azért.

//OFF: Úgy néz ki kiment a fejemből. De legközelebb már odafigyelek rá.//

~ Áúúúúúúú ~ Harapom véresre ajkamat. ~ Hát a terv sikerült, csak egy kis hátulütője is volt a dolognak. ~ Lassan feltápászkodok, és mankónak használva megmaradt Vasrombolómat felállok. Szép lassan lélegzek, és erőt gyűjtök a megszólalásra. Egy civil jön közel, és szólásra nyitom számat. Először csak valami krákogás jön ki rajta, végül már elég értelmes szavakat is össze tudok rakni.
- Hívja azonnal a mentőket… és a rendőrséget is. Mondja azt, hogy… - Hát ez jó kérdés, miért is lehetne bevitetni ezt az alakot. Ebben az állapotban tuti, nem fogom tudni tovább követni a nyomokat, de talán egy másik alkalommal. Az idő különösebben nem fontos. Ha most dolgoznak, úgyis csak akkor állnak le, ha elkapják őket. És ez az én tervem is, mindegy ki viszi véghez. – gyilkossági kísérletet követett el a férfi. És siessenek. – „Mankómra” támaszkodva közelebb óvatoskodok a vezetőfülke felé. Megpróbálok úgy haladni, hogy a bumeráng védje az oldalamat, és ha kell azonnal mögé tudjak rejtőzni. Elvégre pajzsnak is lehet ezt használni, nem csak támadásra. Szabad kezemmel pedig előkapom az övemből bumerángot, és felét megcélozva hozzávágom. Nem túl erősen, csak amennyire a kengurukat szoktuk, hogy elaléljanak.
Óvatosan benézek az üvegen, és megpróbálom felmérni a sofőr állapotát. Ha nagyon súlyos, akkor fájdalommal nem törődve, megpróbálom biztonságos helyzetbe hozni, míg a mentők meg nem érkeznek.

Hát most elkapom. Nem menekül előlem még egyszer. Az a mosoly pedig le fog kerülni az arcáról. Igaz nem tudom mit követett el, de annyi biztos, hogy rács mögé fogom juttatni miatta.
Összeszorítom fogaimat, és megpróbálom kizárni a fájdalmat. Úgy szorítom a bumerángot, még az ujjaim is belefehérednek. Az összes fájdalmamat a következő dobásba sűrítem. Megtartom magam csak lábaimmal pár másodpercre és eldobom a kezemben lévőt. Minden maradék erőmet beleviszem a dobásba, és fejre célzok.
De nem közvetlen. A dobásom ívét úgy alakítom, hogy úgy tűnjön mintha mellé ment volna, és csak a visszafelé úton találja tarkón a férfit. Már nincs egyetlen szavam a helyzetre, most már csak a tettek mondják el mit is gondolok.

A látványtól majdnem felsikoltok. Szememben nem csak a küzdeni akarás, de a meglepődöttség is vegyül. Aki látná, hála istennek maszk van rajtam, így ez az eshetőség fel sem merül, nem tudná eldönteni mi is fut át az agyamon. Soha nem akartam ilyen sérülést okozni, főleg nem is gondoltam, hogy egy olyan fegyverrel sikerül, ami egyáltalán nem alkalmas vágásra, vagy hasításra. A kis fa alkotmány körül valami titokzatosság lehet, amiről még nem is tudhatok.
- Dr. Löket ha kérhetném. – Mondom oda az embereknek, csak hogy tudják mire vélni a dolgokat, és ne holmi más néven emlegessenek engem. – Add meg magad, míg van esélyed rá, vagy különben csúfos és megalázó vereséget szenvedsz a város új védelmezőjétől. – Miközben mondom, esélyt sem adok neki, a támadásra. Rálépek a bumerángom végére, és az reményeim szerint görbületének köszönhetően felpattan a földről, és én a levegőben elkapva, újabb útra küldöm, de most a férfi homlokára célzok vele. És olyan ívben, hogy ha nem találna, akkor visszatérve Vasrombolóhoz érkezzen.
Az eredményét meg sem várva a támadásomnak, Vasromboló felé ha elérem mielőtt elérne az ellenfelem, akkor kicserélem a kezembe lévővel, és mozgásom könnyítésére bekapcsolom hajtóműveit. Úgy irányítom, hogy el tudjam kerülni a támadásait, bármivel is jöjjön. Ha nem érem el, akkor csapásait Lélekrablóval próbálom védeni, és közben tovább hátrálok Vasromboló felé.

A győzelem mámora megüli szívemet, új erőt kölcsönöz nekem, és hát ezt még a kötekedők sem tudják elvenni tőlem. Hát azért nem lennék az, aki vagyok, ha nem szólnék vissza. Fájdalmaim vannak, de ez még sem hagyhatom ki.
- Hát aztán mi legyen a nevem? Löket doktornő? Vagy mit ajánlasz okostóni? – Intézem szavaimat a sutyorgók felé, és új mankómmal könnyítve járásomon, odabotorkálok áldozatomhoz, és hirtelen rájövök nincs mivel megkötöznöm. Képzeletbeli bevásárló listámhoz még ezt is hozzácsapva, mármint a probléma megoldását, ami talán egy erős vékony fémkábel meg is oldana. Na, de most ezen nincs mit gondolkodni, odalépkedek a férfihez.
Állítok a hajtóműveken, és ráfogom Vasrombolót. Igaz nem éppen erre a feladatra lett kitalálva, de hát a mérete, és a verés talán elég félemlítő lesz, hogy meg se próbáljon felállni. Na és ha már itt tartok, jöhet a diadalittas szöveg, melyet egy kis szórakoztató körítéssel is megfűszerezek.
- Ez a jutalma a bűnnek, a városban melyet maga Dr. Löket védelmez. Az új igazságosztó, ki senkitől sem fél, és semmitől sem riad vissza. A legfikarcnyibb esélyed sem volt gaz, ezt tudhattad volna, már hamarabb is. – Ezzel belenyúlok a titkos rekeszembe, és előkapok egy bő tucatnyit a „Dr. Löket jelből” és feldobva, mint a konfettit szélnek eresztem, had legyen egy kis emléke is a jónépnek körülöttem. – Tudja meg mindenki, kitől kell rettegni, ha bűn rögös útjára lép az ember. Vigyétek hírül, minden kerületbe! Dr. Löket itt van, és megvéd titeket. – Mondom, miközben nézem, ahogy a cetlik repülnek szerte széjjel, de közben azért fél szememet a férfin tartom, és ha bármilyen mozdulatot is tenne azonnal megpróbálok akcióba lépni.
Ha megmozdulna, és bármilyen veszélyesnek tűnő mozdulatot tenne, Vasrombolón állítok egy kicsit, és nem túl erősen, mivel már kapott a fejére, de felé suhintok, amennyire az állapotom engedi. A fejét célzom meg, és remélem elég, hogy ott maradjon a földön, míg ide nem érnek a rendőrök. Akikkel jó viszonyt akarok kialakítani, és így természetesen nem menekülök. Miért is tenném, hát én a jó vagyok, egy oldalon állunk.

Kihúzott háttal várom a rendőröket. Hát miért is ne, semmi rosszat nem tettem, úgyhogy semmi gond nem lesz. A közönség éljenez, ez pedig olyan szívmelengető érzés. Hát soha nem gondoltam volna, hogy az első akcióm ilyen diadalmenetté lép elő.
Na jó, azért ez egy kicsit túlzás. Hát ha nem fájna minden részem, és még mozogni is tudnék rendesen, annyi biztos, jobban élvezném a dolgot. Szép lassan megállok, és csak úszok a szeretetáradatban. Csoda, hogy bőrszínem nem is zavar senkit. Ilyen ez az ország szeretik a hőseiket. Jajj, de egoista vagyok máris.
Ekkor belép a rendőrség a körbe, és mielőtt még elkezdhetném a dolgot. Azonnal félbe is szakítanak. Na jó csak képletesen mondva. A vádak igazak, még ha az akadályoztatás nem is állná meg a helyét teljesen, de hát nem vagyok olyan, aki ellenkezne a szervekkel. Na jó egy kicsit azért.
- Biztosúr, ha lehetne nem tenném fel a kezem. Tudja eléggé megsérültem, és ha elengedem mankómat igen csak eldőlnék. - Kezdem egy kis viccel, és még mosolygok is a rendőrre, hátha megtöröm a kezdeti jeget. - És ha lehetne a bumerángokat is el lehetne rakni, csak nehogy egy gyerek megtalálja, vagy valaki ellophassa. Tudja a súlyánál fogva is elég veszélyesek. - A lehető legnaivabb, és legártatlanabb hangomat veszem elő, és közben úgy nézek a rendőrre, mintha minden csak tőle függene. - Na és ha lenne olyan jó, engedhetné hogy megvizsgáljanak az orvosok. Tényleg nem érzem magam túl jól. - A szavaimat megerősítendő, kicsit dülöngélek is. Csak, hogy tényleg rosszul nézzek ki, ami mondjuk a furcsán tartott kezemből, és a belőlem csordogáló vérből talán nem látszik eléggé. Az alakításom remélem Oscar-t ér, és elég meggyőző vagyok, hogy elláthassanak, mielőtt még bárkinek is eszébe jutni lerángatni rólam a maszkot.