Kisebb utcák, sikátorok

A férfi újra kántálni kezd és mire befejezi egyre jobban lenyugszok. Mintha csak kiszívta volna valami belőlem a haragot és azt eleresztve otthagyta felemésztve. veszek egy nagy levegőt, majd ki is fújom. Újabb motoszkálásokat hallok. Úgy látszott a férfi mozgásba lendült. Egy újabb jó tanácsot vet felém ami elgondolkoztat kissé. Volt benne igazság. Mikor elmondta, hogy inkább menjek el rendes munkát keresni és ne ennek a drogosnak dolgozzak újabb kérdéseket vetnek fel bennem, de nem nagyon volt türelmem mindegyikre választ találni. Míg ezen gondolkoztam a férfi megint kántálni kezdett. Kezdett tisztulni a látásom és megláttam ahogy meglóg a munkaadómmal. + Talán igaza van és inkább hagynom kéne. De...+ ezek a gondolatok mentek át a fejemen újra és újra. Ránézek a kezemre és elő jön néhány emlék ami még a katonaságban történt meg. Főleg amikor rajtunk tesztelték az anyagot. Ezért akárhogy is néztem ez az erő csak pusztításra jött a világra és nekem kell ezt az erőt hordoznom. Tehát nem csináltam semmi mást csak mentem a fejem után. Erőt vettem magamon és felkeltem. Látásom még homályos, de nagyjából ki bírtam venni az előttem lévő dolgokat. lehet míg mentem neki ütköztem pár dolognak, de ez nem tántorított vissza. Próbáltam követni őket és elkapni a maszkos fickót. Még képességei rejtélyek számomra, de ennél már úgy se lesz könnyebb dolgom. Így neki iramodtam és, mint előbb említettem, próbálom elkapni a maszkos jótevőt.

//Bocsi, nem tudom honnan vetted, hogy sötét van. //

A léptek zaja egy pillanatra abba marad, majd egy határozott lépés után egy gyanúsan kigyúrt fickó fogad téged, afroamerikai, agyontetovált, az a tipikus nehézfiú. Éppen tesz el valamit a farzsebébe, nem tudod mit, de talán jobb is, ha titok marad a dolog kiléte, rád tekint, majd arcára erőltet egy vigyort.
- Üdv. Mi kéne? - Kérdezte azért megőrizve tapintatlanságát, és modortalanságát, nem beszélve együgyűségéről, a te stílusodhoz nem illik ez a fogadtatás.
- Milyen üzletről beszélsz? Carlitos-t csak jó üzlet érdekli, ha piti ügyben keresed, jobb ha távozol, míg tudsz mivel. - Mondta, már lehervasztva arcáról a mosolyt, olyan rideg stílust váltva, hogy még a legkeményebb gengszter is elgondolkodna a hallottakon. A fal felöli mocorgás ismét felhangosodik, úgy tűnik csak készülnek valamire.

Hiába próbált a lehető legkevésbé forgalmas helyeken menni így is túl sokan megbámulták, ami a tervezett szakmájában nem mindig a legjobb, a célállomásán pedig főleg, a végén még leadják valami fémgyűjtőbe. Egyértelművé vált számára, hogy szüksége van valamilyen ruházatra, ami elfedi kilétét, ami csak első hangzásra olyan egyszerű, hisz ki szolgálna ki csak úgy egy fémkupacot anélkül, hogy ne csapna patáliát. Ennek ellenére némi számolgatás után arra jutott, hogy mindenképp meg kell oldania, mivel így sokkal kisebb eséllyel szúrják ki a tömegben. Programja rögtön végig is futtatta az adatbázisán a keresőt, a ruhabeszerzésre koncentrálva, de mily meglepő az ilyesmi adatok hiányoztak onnan. Át is ugrott egy kiegészítő algoritmusra, ami azt az utasítást adta ki, hogy valahol az utcák mentén biztos lehet találni egy helyet ahol ruhákat adnak.
Így is bő háromnegyed órájába telt, mire sikerült egy felismerhető ruhaboltot találnia. A sok idő ellenére nem mondható hogy unatkozott útközben, egy feltételezhetően kóbor eb már az elején rábukkant, és csaholt mögötte folyamatosan, egészen addig, amíg meg nem próbálta megharapni, amit nem koronázott éppen siker, legfeljebb némi fájdalom. Az út második felét pedig egy nő tette érdekessé, aki úgy gondolta, hogy a szokatlan látványosság megér egy rendőrségi bejelentést, a hangja, és az ideges válasz azonban azt árulta el, hogy az ügyeletes nem hitt neki, hanem valami részeges, avagy drogos személynek gondolta. Ezeket is csak azért tárolta el, mert újabb viselkedésformákat vélt felfedezni bennük, amik még hasznára válhatnak a későbbiek folyamán. Az érdekesebb része azonban most következett, mikor kinyitotta az ajtót, s belépett azon, miközben fölötte felcsendült egy kis harang, ami az új vevőt volt hivatott érzékelni. Szerencséjére mivel a hadseregnek szánták, néhány udvariassági formát is ismert, így például a köszönést is.
-Jó napot kívánok!- Hangzott is el, amint lefutott az ide tartozó programkód.
-Szükségem van felső, illetve alsó ruházatra is, megköszönném a segítségét.- Folytatta, elvégre nem akart sokáig időzni itt.

Újabb, számára érdekesebb arckifejezést sikerült eltárolnia az eladó hölgynek köszönhetően, de jelen helyzetben jobban foglalkoztatta processzorát a feltett kérdésekre a válaszadás, tekintve, hogy az öltözékekről, és azok méreteiről nem rendelkezett adatokkal a memóriájában, így egy gyors szemrevételezés alapján próbált meg döntést hozni.
-Kevésbé kirívó, sportosabb öltözékre lenne szükségem, szerintem az xxl-es méret ideális lesz.-
Azért döntött a sportos ruhák mellett, mert halvány lila gőze nem volt arról, hogy mi a szösz lehet a farmer, de legalább a sportról sikerült néhány információt eltárolnia, mikor a készítő épp azt bámulták a televízió képernyőjén, így megmaradt ennél a választásnál, noha nem tudta mire számítson mit fog keríteni neki a nő, de eszébe jutott, hogy a tv-ben látott sportolók rövid ruhadarabokat viseltek, de a hosszúk jobban takarják ugyebár acélos testét.
-Ha lehet, akkor hosszú ujjú és szárú ruhákat szeretnék.-
Tette hozzá még gyorsan, ne kelljen kétszer megjáratnia az eladót.