Kisebb utcák, sikátorok

A nő nagy nehezen kirángat a folyosóról egészen a bejárati ajtóig. Ezen a pár méter alatt össze-vissza beszélt, valószínűleg a sokkos állapotba volt. Nem értettem, hogy mit akart, csak szimplán bólogattam. Szerencsére az őrsön lévő emberke is észhez tért és végre, hívta a többi tagot.
- Ha sikerült végre gatyába rázni magatokat gyertek ki az utcára!- szólók ismételten a leglustább rendőrre, akit valaha láttam.
Amint kilépek az ajtón a hideggel és a szálingózó hóval találom szembe magam. A nő tovább vezet egészen az utca sarkáig, ahol rémült emberekkel találom szembe magam. Mindenki csöndben arcán félelmet tapasztalok és néhányon még el sem hiszik, hogy ez tényleg megtörténhet.
- Nyugodjanak meg rendőr vagyok!
Közelebb lépek a tetemhez, ami le van takarva egy nagy fekete kabáttal. Letérdelek és óvatosan leveszem a kabátot a testéről. Vérben úszik minden, ilyen nincs. Ki ez az állat, aki ilyet művel egy nővel? Borzongok tovább. Ezt teljesen lenyúzták. A hullát visszatakarom és felállok. A tömeg felé fordulok.
- Valaki látta, hogy mi történt? A rendőrök és a mentők mindjárt jönnek addig is maradjanak itt és meséljenek mit láttak, illetve ki találta meg a hullát.

Amint visszatakartam a hullát az engem idekísérő nő teljesen összetört és elájult, amit nem csodálok, tényleg egy gyomorforgató látvány volt. Szerencsére a többi ember segített neki és valahogy felállították. Kérdésemre, hogy kitalálta meg a hullát egy sokkal nyugodtabb férfi válaszolt és elmesélte, hogy séta közben akadt rá, amit két személy is tud bizonyítani. Erre csak bólintottam egyet. Eközben megérkeztek a helyszínelők és a mentők is. Ahogy ezt mindenhol szokták, egy sárga szalaggal körbezárták a területet, így biztosítva a terepet.
A helyszínelők közt megjelent Dr. Christopher Malcolm, aki engem kezdett kérdezgetni, hogy mit tudok az áldozattal kapcsolatban:
- Jó estét Alonzo Harrish vagyok nyomozó a hulla egy 20-25 év körüli nő lehetet, akinek a bőrét elég durván lenyúzták. A testet itt találta meg az a férfi este sétálás közben-majd rámutatok-, két személy tudja igazolni, mivel egy utcában mentek a férfival. Nekem az a nő szólt, aki éppenséggel most nincs magánál.
Nagyjából ennyit tudtam meg ebben az öt perben. Addig, amíg maga a hullát elemzi, én összeszedem az itt lévő polgárokat és elkezdem a kikérdezést és az adatfelvételt.
- Jól van emberek figyelem szedjék össze a gondolataikat, és aki bármit tud, az mondja el még egyszer, hogy fel tudjuk venni az adatokat.

A válaszomra Dr. Christopher Malcolm csak bólintott egyet, mintha nem is nagyon törődne az én szavaimmal. A hullát nagyon alaposan tanulmányozta tovább, miközben kollegája Robbie fotókat készít az áldozatról. Ez idő alatt a mentő kocsi is megérkezik, pontosabban kettő, egyik a nőért jött, aki elájult, a hulla látványától, a másik pedig magáért a hulláért. Mind az elájult nőt mind a hullát beteszik a mentőautó hátuljába és el is viszik őket. A nőt a korházba, a hullát pedig vissza főkapitányságra, hogy folytassák az áldozat testének elemzését.
Dr. Malcolm komor arccal oda lép hozzám és megkér, hogy folytassam a kihallgatást és az adatfelvételt a kapitányságon.
- Értettem uram- válaszoltam helyeselve kérésére, mire ő a kapitányság felé vette az irányt és szép lassan, komótosan besétált. Egyedül maradtam kint a többi megrémült emberrel.
Mielőtt még bekísértem volna azt a három szemtanút a kapitányságra, az egyik odalép hozzám, és rémülten mondja, hogy neki sürgősen mennie kell, mivel a gyerekei egyedül vannak otthon. Aggódó tekintetében valami furcsa tükröződik vissza, talán még mindig sokkos állapotba van, vagy valamit el akar titkolni.
- Asszonyom értse meg, nem egy hétköznapi gyilkosság történt, hanem brutálisan szinte megkínoztak egy szerencsétlen lányt, ha most szó nélkül elengedem, talán a munkámat is elveszíthetem és lehet, hogy soha nem fogjuk megtalálni a gyilkost, kérem, nyugodjon meg és mondja el mit látott és hogyan keveredett ide, illetve adja oda a személyigazolványát, hogy le tudjam írni az adatait. Utána megígérem, hazamehet. - majd a többi két ember felé fordultam.
- Addig, amíg gyorsan kikérdezem az úri hölgyet, itt kell állniuk. Utána be kell jönniük velem a kapitányságra vallomást tenni, remélem, megértik. - majd egy kis jegyzetfüzetet vettem ki a farzsebemből egy tollal a jegyzetelés céljából.
- Kérem, kezdje el- néztem a nőre várva a válaszát.

- De uram, kérem értse meg! Nekem tényleg haza kell mennem a gyerekeimhez - kezd bele a nő, majd hirtelen kinyitja kézitáskáját és matat benne, átadja neked a személyi igazolványát, amin rajta van minden fontos adat - Holnap munka után ha kell, bejövök a kapitányságra, de tényleg haza kell mennem - mondja neked aggódva, szemében egyre jobban látod, valójában két gyereke miatt kell hazasietnie. Türelmetlenül ácsorog, kicsit sopánkodik magának, de végül csak rászánja magát, hogy tényleg most adja le neked a tanúvallomást.
- A kis üzletből igyekeztem hazafele - emeli fel a nejlonszatyrot a miben néhány élelmiszer van - ha akarja megmutatom a számlát is. Gyorsan akartam végezni, mert a két kisfiam egyedül van otthon. Mikor láttam hogy a hölgy elszaladt segítségért, kíváncsiságból idejöttem, hogy megnézzem mi történt - mondja el neked gyorsan, majd ha nincs több kérdésed, elveszi tőled a személyi igazolványát és sietős léptekkel indul hazafele, elvégre minden fontos adatot megkaptál tőle, ha nem hagyja el a várost, kényelmesen fel tudod őt keresni.

A nő eleinte nem akart semmit mondani, mivel gyerekei egyedül voltak otthon, de szerencsére az ügy érdekében gyorsan elmesélte, hogy mint is látott pontosan, de először is át adta a papírjait, személyigazolványát és lakcímkártyáját, aminek adatait leírtam a kis jegyzetfüzetembe. Ez követően visszaadtam neki és elkezdtek mesélni, hogy mit látott.
Éppen vásárlásból indult haza fele, mikor látta, hogy egy hölgy segítségért szalad a kapitányságra és csak puszta kíváncsiságból nézte meg, hogy mi történt.
- Értem és köszönöm a türelmét, még egyetlen kérdésem lenne, mikor meglátta hullát az milyen állapotba volt, illetve hogy kik voltak még itt akkor mikor maga megérkezett a gyilkosság helyszínére?
Mikor válaszától megtudom, elbúcsúzom tőle és a két úriemberrel a kapitányság felé veszem az irányt, hogy elkezdhessem a kihallgatást.

Amint a nővel befejeztem a kérdez-felelek játékot elment, egyenesen vissza a gyerekeihez.
Elmondta, hogy a két férfin kívül mást nem látott a hullánál.
A két férfivel együtt a rendőrkapitányság felé vettük az irányt. Az idősebb ember arca sokkal nyugodtabb, mint a fiatalé. A fiatal úriember egyre gyanúsabban viselkedet, arca aggodalmat fejezet ki, a közeljövőben oda kell figyelnem rá. Ekkor hírtelen megcsörrent a telefonja, a féri barátnője lehetett az, valamilyen Luci. Elmondta neki, hogy ma csak később jön haza, mivel be kell jönnie tanúvallomást tennie. Ahogy leteszi a telefont mozgása egyre gyanússá válik. Szépen lelassul, távolságot tart és egy hirtelen mozdulattal befut a közeli sikátorba.
- Álljon meg!- üvöltök rá azonnal és a nyomába eredek.
- Maga addig itt marad. - szólok rá a másik illetőre. A sikátor felé veszem én is az irányt.
Mihelyt meglátom, a testét nyomba használni fogom a képességemet, vagyis az agy manipulációt, amitől majd hirtelen összeesik és be tudom vinni őt a kapitányságra.
Persze ha elég gyors vagyok akkor elkapok, remélem a kemény kiképzések és az edzések nem hagynak cserbe és könnyedén elfogom tudni kapni, bármiféle szupererő nélkül.

Amint befordulok a sötét sikátorba három rossz arcú hajléktalannal találom szembe magam, akik egy szemeteskukába rakott tűzben melegednek. A helyszín tényleg félelmetes és veszélyes, főleg estefelé. Ha nem üldöznék valakit akkor talán soha nem lépnék be ide. A három hajléktalan nagyon méreget, és tekintetükkel az üzenik, hogy minél hamarabb menjek el innen, mert különben nagy bajba kerülök.
A keresett férfi hirtelen eltűnik a sötét sikátorba, ahogy körbenézek eleinte egy hangos csörömpölést tapasztalok, majd egy fekete alakot pillantok meg az egyik ház tetején. Ő lesz az, kénytelen vagyok kitárni az elmémet és azzal megállítani. Ahogy elmémet feltárom a három hajléktalan negatív gondolataival találom szemben magam,így tovább keresek és végül megtalálom a keresett személyt. Agymanipuláció. Ekkor a ház tetejéről hirtelen eltűnik a test, valószínű összeesett. Ezt a képességet igen ritkán használom így egy kis szokatlan érzés van a fejemben. Mikor felmennék , hogy megkeressem egy tűzlétrával találom szemben magam. Valahogy ezen kell feljutnom. Szerencsére a rendőri kiképzésen sokszor találkoztunk ilyen akadályokkal szemben magunkat, tehát a trükkjét márt ismerem. Lényege a nekifutás. Kicsit hátrébb lépek és lendületből megpróbálok felfutni a falra és onnan már könnyedén eltudom kapni a létra fokát. Ha ez sikerül megkeresem a férfit, megbilincselem , majd valahogy visszaviszem őt a kapitányságra.

A felmászás sikerrel zárult, amint megfogtam a létra fokát fel is tudtam rá mászni.
A három hajléktalannak viszont nem voltam elég szimpatikus és az egyik a három közül lövöldözésbe kezd. Addig a többi kettő is megbirkózik a tűzlétrával és hirtelen fent is lettek a tetőn. Nem tudom, hogy mit akarhatnak tőlem, vagy hogy miért is teszik, de volt egy sanda gyanúm: megakarnak ölni. Amint felérnek én is menekülőbe fogtam magam. Hiába, hogy jön utánam két őrült az első és legfontosabb a gyanúsított testének megkeresése. A futás közben előveszem a rádió telefonomat és beszólok a kapitányságra, hogy bajban vagyok. Majd ezt követően előveszem a pisztolyomat és a levegőbe eresztek pár golyót ijesztésképpen, viszont ha ez haszontalan akkor sajnálatos módon a lábukba fogom beleereszteni a golyókat. Menekülés közben vigyázok, hogy el ne essek illetve, hogy el ne találjanak. Sajnos az erőmet még nem tudom használni, mivel még nem telt el a tíz perc., de ahogy mondottam a legfontosabb feladat a gyanúsítót megkeresése.

Amint sikeresen felértem a tetőre és sikerrel megtaláltam a gyanúsítottat háromból két alak követ. A levegőbe eleresztett lövések mit sem értek, sőt erre ők is csak elővették a 15-20 cm-es konyhakésüket. A helyzet eléggé kedvezőtlen volt én futottam ők meg jöttek utánam. Egér-macska játékot vívtak velem amire nem voltam túlzottan büszke. Mikor végleg megtaláltam a gyanúsítottat mind a két alak körbe vett, úgy véltem hogy talán még őket ki is tudnám játszani a harci tudásommal, de mikor felért a harmadik is, márt nem sok esély adtam magamnak.
Körbe vettek , a segítség még messze volt és most az életem forog kockán.
- Rendben uraim, úgy érzem, hogy a játéknak itt vége. Nyertek! Nem tudom , hogy mit akarnak még mindig tőlem, vagy hogy mit ártottam maguknak...- és mihelyst befejeztem volna a mondanivalómat, márt rég a fegyveres gonosztevő fejébe jártam, mivel kb 15 perce használtam e kepésségemet így teljesen mértékében nem tudom újra használni, de annyira pont tudom, hogy a fegyvert kiejtsem a kezéből és hirtelen összeessen. Ha ez sikerrel jár akkor tüzet nyitok, méghozzá a következő képen. Elsőnek meglövöm a két késes fickót méghozzá térden, utána vállon lövöm a földön-fekvő harmadikat, akitől el is veszem a fegyvert végül megbilincselem a gyanúsítottat. Amennyiben a gyanúsított menekülésbe kezdene amit kétlek, mivel még nincs olyan állapotba így őt is lábon lövöm. Ez a művelet max 1-2 percet vesz igénybe.

Ahogy a fegyveres alak gondolataiban turkálok, szörnyűbbnél, szörnyűbb dolgok derülnek ki róla. Egy igazi söpredék, rossz-életű ember. De bár csak ennyi lett volna. Ő a gyilkos is- rémülten ejtem ki a számon szép finom ezeket a szavakat. Látom a legutóbbi áldozatát is aki, nem más mint egy fiatal lány. Nem hiszem, hogy több mint 20, de amin ő végigment az egy legocsmányabb horrorfilmbe se tennék bele. Ez szörnyű. Látom ahogy azzal a konyhakéssel, amivel itt hadonásztak mellettem, azzal milyen finoman és kecsesen nyúzzák le áldozatunkról a bőrt, ami gondolom a gyilkos fegyver is egyaránt. Ideje lesz cselekednem is valamit gondoltam magamba, majd a képességeimet használva, valahogy kiejtettem a fegyvert a kezéből, és így márt nem voltam akkora veszélybe. Sikeresen is térden tudtam lőni a velem szembe lévőt, aki felkiáltva összeesett, de addigra márt a másik egy pengét szorítva állt meg mögöttem. Éreztem, hogy a penge hideg acélja rányomódik a meleg húsomra, szívem egyre erősebben kezdet el verni és tényleg azt, hittem, hogy itt a vég. Eközben a gyanúsított is felállt a földről, majd haját megigazítva elindul felém. Ennél viszont többre márt, nem emlékszem, mert mikor elindultak volna a helyszínről egy erős ütést mértek a fejemre.
Mikor felébredtem, egy ágyhoz voltam kikötözve, erős rendőrségi bilincsekkel.
A szoba szinte üres volt, csak pár személyes holmin volt összedobálva. Eléggé izgatottan álltam ott a szoba közepén, de legalább még mindig éltbe voltam. Mivel nem tudom, hogy hol vagyok így kénytelen vagyok egy kicsit szétnézni a fejemmel, remélve azt, hogy egy rendőri irodában. Ha úgy látom, hogy a biztonságba vagyok akkor kiabálással, magamra, hívom a figyelmet, de ha viszont a helyzetem, csak rosszabbodót és elraboltak, akkor csöndbe maradok és majd valamit kitalálok.

Amint elkezdtem használni a gondolat olvasás képességemet, hogy körülnéztem, egy ismeretlen alak lépett be a szobámba. Az alak egy vézna, kopasz, csupa csont és bőr, és szaga hihetetlenül kellemetlen, konkrétan baromira büdös. Testét egy fehér ujjatlan felső borítja ami csupa vér és kosz. Fogalmam sincs , hogy mit akar tőlem, de az undorító feje, és a kezében lévő konyhai kés illetve a szájpöcök nem kecsegtet valami jó jellel. Egyenlőre megpróbálom őt feltartani szavakkal, talán van annyi esélyem, hogy valahogy ki tudom játszani. Szerencsére a rendőri bilincsek ismertek számomra és talán majd valami kitudom nyitni.
- Várjon még! - szóltam rá kissé megijedve,- Ki maga és mit akar tőlem?
Remélem valahogy feltudom , majd tartani, ha közelebb jön képtelen leszek ismételten használni az agymanipulációt. Az embertől kirázz a hideg, nagyon remélem, hogy valaki esetleg meg fog találni mielőtt vér fog folyni.

Sajnálatos módon nem tetszett neki , hogy a számmal beszéltem és nem pedig a gondolataimmal. Ezért is tömte bele a számba azt az undorító szájpecket. Íze olyan , mint a hányás, és hát kinézetéről inkább nem is ejtenék szót. Az egész helyből kezd elegem lenni, az gusztustalan bűz ami az egész szobából árad, illetve ez az undorító alakból aki éppen fogságban tart. Nem tudom, hogy meddig bírom de valamit ki kell találnom. A kérdéseimre szerencsére el is kezd válaszolni, mint kiderült ő sem egy átlagos pasas, képes valahogy úgy befolyásolni az emberi elmét ,hogy azt higgyük róla hogy alakváltó. És ezt be is mutatta, eleinte Lincoln alakját vette fel, majd Jézusét.
- Ez hihetetlen csodáltam a képességét, persze úgy hogy ő is hallja- tehát márt én is a képességemet használtam.
- Ezt nem tudom elhinni ,hogy van még egy ilyen ember mint én a városban, de ez hogy lehetséges? - teszem fel a kérdést.
- Látja értem én a szabályok, ha azt akarja én is használom a képességemet , csak vegye ki a számból ezt az undorító szart, és bízhat bennem , hogy nem fogok megszólalni. Valahogy le kell szednem a bilincset, ha találnék valami ki drótot azzal könnyedén kitudnám akasztani a rendőrségi zárat, hisz jól ismerem a szerkezetét. így szép lassan és óvatosan elkezdek turkálni a farzsebembe.

// ha kérhetem tudnál valami más színnel írni, képtelen vagyok elolvasni az írásodat az új dizány miatt//

/Elnézést a késésért/

Elismerésed képessége iránt kicsit mintha kizökkentette volna, úgy látszik nincs hozzászokva, hogy valaki esetleg megdicsérje, elismerje bármiért is az életében. Kését feljebb emeli, egyenesen homlokodhoz közelít vele. Végignyalja szája szélét, mintha fergetegesen finom lakomát látna maga előtt. A kés hegyét bőrödhöz érinti, majd kicsit megfordítgatja. Enyhe szúró fájdalmat érzel, úgy látszik nem szándékozik még komolyabban bántalmazni téged.
- A szájpöcök marad. Biztosra akarok menni - mondja elmédben, miközben a kést elveszi a homlokodtól és kicsit ráüt vele a pöcökre. Érzed ahogy homlokodról szinte hajszálvékony csík fut lefele szemeid közé. Ismét kellemetlen fájdalom hasít elmédbe, ahogy próbál benne kutakodni, keresgélni valami után. Ezernyi gondolat, kép és hang pörög le előtted a mai napból, olyan mint egy film, melyet visszafele pörgetnek le. A fájdalom egyre csak növekszik, majd hirtelen minden kép és hang leáll, mintha megnyomták volna a stop gombot. Magad előtt azt a mosolygós kislányt látod, akivel ma találkoztál a téren és néhány apróval ajándékoztad meg.
- Fiatal husi... Ehehehhh... - hörgő nevetés a fejedben, majd látod ahogy saját kezeiddel megragadod a kislányt nyaka körül. Ő felsikolt, kapálódzik, könyörög hogy engedd el, de az ujjak csak egyre erősebben és erősebben szorulnak a kis nyak köré.
Miközben kezeiddel próbálsz matatni valamilyen drót után, hirtelen szúrást érzel a csuklódban. Ha kitapogatod az eredetét, megérzed hogy az ágy szerkezetéből kiálló drót szúrt meg hirtelen. A drót elég vékony és hosszú.

Az ismeretlen alak tovább kutat a fejemben. Egyre mélyebben és mélyebben. Mikor a szájpöcökről volt szó, nem engedte, hogy levegyem, így tovább bent kell tartanom a számba. Közeben pedig egy éles kést elveszi a tarkómtól, majd egy hirtelen mozdulattal rácsap vele a számba lévő golyóra. Ezek után ismételten folytatja az elmémben való kutatást. A fejem egyre jobban fájt, és a fájdalomtól sokkal nehezebben tudtam fenntartani a blokkot, amit azért van fent, hogy mégse tudjon mindent kiolvasni. Ahogy egyre jobban kutat megtalálja az a kislányt akivel délelőtt a nap folyamán találkoztam. Szegénynek megragadom torkát és elkezdem fojtogatni.
Nem tudom hogy mit történt velem, valahogy manipulálja a gondolataimat.
Szerencsémre ahogy kutatom a zsebeimet, és a kezem körül lévő környezett egy kisebb drótdarabot vélek fölfedezni a matracban. Nem is nagyon gondolkozok tovább, gyorsan kihúzom és megpróbálom valahogy kipattintani a zárat. Mivel a rendőri bilincset márt jól ismertem így ez nem volt nehéz. Amint ez sikerül a szabad kezeimmel egy erős horgot méreg az emberem állkapcsára, azért is fontos, hogy oda mivel ott van egy ideg amit ha erősen eltalálok akár 3-4 percig is komába tudom tartani. Ha ez sikerül összebilincselem a lábát és kezét, majd egy kicsit "eljátszogatok" vele.