Kisebb utcák, sikátorok

A drótot kisebb-nagyobb mozgatás után sikeresen kihúztam. A fószer erről tudomást se vett, tovább kutatott az elmémbe, így nyugodtan hozzákezdtem a menekülésem nehezebbik részéhez. A bilincs feloldásához. Habár jól ismerem a zárakat, főleg a rendőri bilincseket, nem volt könnyű dolgom, főleg egy vacak vékony dróttal. Ahogy elkezdtem hajlítgatni a drótot a bilincsbe, egyre erősebb fájdalom járja át a testemet, de főleg a fejemet. Szerencsére még mindig nem vett észre. A dót egyre jobbal gyengült, de a türelmem nem fogyott. A kitartó munka meghozta a gyümölcsét, sikeresen kinyílt az a fránya zár. Erre viszont márt az ismeretlen ellenfelem felfigyelt, és a hasító fájdalom is azzal a mozdulattal elillant. A helyzetet kihasználva egy erős horog mértem az áldozatom állára, majd az a földre borulva fetrengett, mint valami döglött pók. Habár ellenfelem kiterült, lábaimon, még mindig ott lógtak a bilincsek. Mivel most a legfontosabb dolog, az idő kihasználása, illetve a még több idő nyerése, agyammal behatoltam az ő fejébe és egy agysokkal megpróbáltam még +5percet szerezni. Ezután ráállok a lábamon lévő bilincsekre, úgy mint az előzött valahogy feltörni, talán most márt több rutinnal, ha ezek sikerülnek az első, hogy összebilincselem azt a földön fekvő nyomorultat.
Utána felveszem a fegyverem és a papírjaimat, majd valamit kezdek is ezzel a fajzattal.

Dróttal való ügyködésed meghozta most is édes gyümölcsét a szabadulás képében. Kattant mindkét zár, és te érezhetted, ahogy béklyóid lehullnak a földre. Most érzed meg csak igazán, mennyire is szorosan voltál az ágyhoz bilincselve, elvégre az első pár lépés kellemetlen fájdalommal járt.
Mikor ellenfeled agyába hatolsz, érzed hogy eddig soha nem ment ez még neked olyan könnyen, mint most. Semmilyen gátba, semmilyen gondolatba nem ütköztél bele, ami visszatartott volna. Üresség fogadott téged, olyan fajta csend, melyet még eddig nem tapasztaltál egy személy elméjében sem. Ez is csak annak köszönhető, hogy teljesen kiütötted, akár fél órán keresztül is eszméletlen lehet. Az agyblokkoddal ezt csak megerősítetted, most már biztos lehetsz abban, hogy egyhamar nem tér magához. Megbilincselted őt, most már ha netán magához is térne, nem fog tudni elmenekülni előled.

Ahogy sikeresen kiütöttem ellenfelemet, és az agyshok segítségével kb fél óráig mozgás képtelené tettem, egyből ráállok a lábamon lévő zárakra, amik pár ügyködés alatt, márt le is kattannak. Az első és legfontosabb feladat, hogy lekössem az ellenfelemet, majd miután rátettem a bilincseket, én is kikötözöm az ágyhoz, majd az asztalról összeszedem a holmimat. Fegyvertől kezdve egészen az irataimig. Ez a művelet max 5percet vehetett igénybe, így a következő feladatom, hogy körbenézzek a lakásba. Nagyon fontos, hogy gyors és célratörő legyek. Nem szabad sok időt elfecsérelnem vele, hisz max 20 percem van rá. Akár hol járok majd 20 perc múlva vissza kell jönnöm ehhez az alakhoz, és még kicsit ki kell vallatnom, persze a saját módszereim segítségével. Amint összeszedelőzködtem, fegyveremet csőre töltve járom körbe az eddig ismeretlen épületet. Nagyon fontos még, hogy megtudjam a pontos helyet, hogy hol is vagyok. Ehhez talán nem is kell kimennem az utcára, talán egy számla segíthet, ami ide van címezve, vagy talán kinézve az ablakon, meglátok egy utcatáblát.

Ahogy a házban kutakodsz, egyre több és undorítóbb, gyomorforgató, gusztustalan dolgokat vélsz felfedezni. Mint egy szadista horror filmben, ami most a valóság. Idegen emberek személyes holmijai szanaszét dobálva, melyek közt csótányok mászkálnak, néha egy patkányba is belebotlasz. A szoba ahol fogva tartott téged, csak egy amolyan hitvány előétel ahhoz képest, amit más helyiségben, legfőképp a konyhában találsz. A konyhában a falakon olyan foltok vannak, melyek eredetét te magad sem tudod megszabni, de talán nem is akarod. A fazékban, mely ott fortyog a tűzhelyen, emberi szívek főnek, s mintha felkockázott agyat is véltél volna benne felfedezni. A legnagyobb bűz a spájzból eredt. Mikor kinyitottad az ajtót, befőttes üvegekben emberi szerveket találtál, néhány lenyúzott emberi bőr lógott lefele, mintha csak szalonna vagy kolbász lenne. Néhol egy kéz, egy láb, egy egész emberi fej, kifordult szemekkel, ami körül a legyek repkedtek s már fehér hernyók falatoztak benne.
Ahogy tovább kutakodsz, semmilyen számlát, semmilyen levelet nem találsz a házba, csupán egy nagy bevásárló kocsit. Mikor kinézel az ablakon, meglátod azt az utcát, melyet a főtéren találkozott kislány fejében láttál. A szemközti házban lakik...

Ahogy a házban mászkálok, egyre undorítóbb és gusztustalanabb dolgokat veszek észre. A gyomorforgató bűz csak úgy átjárja a lakást, de a szag valójában a konyhából ered. Mikor belépek a helységbe a gáztűzhelyen, még éppen lobogó vízben forr az emberi agy és persze körülötte emberi maradványok. Az erős szagtól szinte márt rosszul lettem, így képtelen voltam a pólóm nyakát, feltolni egészen az orromig. Tovább kutatva, benyitok a spájzba is, ahol még undorítóbb látvány fogat. Emberi bőr és egyéb végtagok lógott a falon, mint egy hentesüzletbe. Mivel számomra a legfontosabb dolog az volt, hogy kiderítsem hol is vagyok pontosan, sajnos a számlákon nem volt semmi pontos leírás, de ahogy kitekintetem az ablakon, ráismertem. Itt vagyok a főtértől egy köpésre. Az idegességemben kezeim erősen remegtek.
- Na a játéknak most itt vége lesz.
Bőven még a harminc percen belül voltam, így visszamentem a komába ejtett áldozatomhoz. Mikor belépek fegyverem előrántva szétfogom lőni a fejét. Nem különben érdekel, hogy ki ez, csak a holtestét akarom látni. 1-2 golyó a fejébe és utána végre mindennek vége lesz. Ha ezt sikerült, telefonálok a kapitányságra ( a 911 számon) majd, ideirányítok egy helyszínelő csoportot. Mivel nem akarok semmi gyanút kelteni, így miután biztosra mentem, hogy meghalt szétlövöm a láncait.

Visszatérve a kómás undorító szadista alakhoz látod, hogy még bizony bőven kómában van. Ott szuszog a padlón, szájából enyhe nyál csurog a padlóra, melynek színe inkább sárgás mint átlátszó, ahogy az a legtöbb embernél szokott lenni. Még így kiütve sem lehet őt sajnálni, nem kívánni neki a halált, főleg azok után, amit más emberekkel tett, ahogy megölte és meggyalázta testüket, kiket a gyászoló család még csak el sem temethet. Egy igazi démon, ki Gothamban élt és lélegzett ugyan úgy mint te magad, és még mennyi ilyennel van tele az utca... Egy a sok közül, ki már nem fogja fenyegetni az embereket, kitől már nem kell rettegni a köznépnek éjszakánként. Kitudja, lehet idővel talán az a kedves arcú leány is az áldozata lett volna, ki az utca túloldalán lakik, kit azzal a pár cukorral és némi pénzel megörvendeztettél.
Dörren a pisztolyod, mely most még hangosabb zajt csapott mint egyébként szokott, elvégre a csupasz falak és üres szoba viszhangban verte vissza, erősítette fel. Olyan volt mint az igazság hangja, az ítélet eljövetele a gonosztevő számára. Ismét egy dörrenés, vére lassan folyt szét a padlón, keveredett össze a mocsokkal, majd még egy dörrenés, koponyájából kirepült egy kisebb darab, megnyílt, mintha azt akarná, szó szerint a fejébe láss. Majd elhalkul minden, s te ott állsz a hullával egy szobában, hívod a helyszínelőket, kik megerősítik, pár perc alatt ott lesznek.
Csend fátyla hull a szobára, az egész lakásra, a környékre. Ma éjjel igazságot szolgáltattál, egy olyan igazságot, mellyel életeket mentettél meg, mellyel felhívtad a gonosztevők figyelmét: Legyenek résen, mert te a nyomukban vagy.

Magán kalandod ezennel sikeresen véget ért, amihez csak gratulálni tudok. Jutalmul második szintre fejlesztheted metahumán képességeidet és sikeres nyomozásodnak köszönhetően és a sajtónak köszönhetően bűnüldözőként lettél ismert a városban.

Utálom a reggeleket Gothamben. Ma konkrétan arra keltem, hogy valami részeg csávó belekötött egy buszmegállóba a ház előtt, mindezt reggel nyolc órakor. Nem ez volt az első eset, hogy hasonlóra keltem, valamikor volt itt egy konkrét banda leszámolás is, az mondjuk valamikor hajnalban. Kitápászkodva az ágyból egyenesen a konyha felé veszem az utat, csinálni valami életerő-növelőt. Kinyitom hát a kis, vörös rózsa mintákkal díszített dobozt, ám már a súlyából érzem hogy nincs benne az ég világon semmi már. Talán az utolsó adagot a tegnap esti fuvarozás után fogyasztottam el. Sóhajtva, és feladva vágyamat egyenesen az ajtóhoz megyek, hátha dobott be valami használhatót a postás. Mondjuk egy csekket vagy valami hasonlót, elkéne már. A taxizásból összesen 100 dolcsi a jutalmam, az meg max egy bő napig elég, a lőszerek és a felszerelések miatt. Hajolok le a levelekhez, a kezembe veszem őket, és szépen elkezdem lapozgatni őket: Számlák, meghívó valami piramis játékra, még egy számla. A negyedik levelen azonban megakad a szemem: nincs rajta név, és a levél teljesen fedett, így a tartalma se látható. Így hát ujjaimmal feltépem, és elkezdem olvasni:
"Üdvözletem!
Lenne egy megbízásom a számára, igen jól fizető, bejelentett munkáról lenne, viszont elég veszélyes munkakör, ami után természetesen járna a veszélyességi pótlék is. Amennyiben érdekli a betöltetlen álláslehetőség, kérem jelentkezzen a közvetítőnél a Bűnös Kerületi zöldséges mögötti raktárban, ott lesz a felvétel és az interjú pontban 20:00-kor.
P"
P... tehát nem akarja hogy személyazonossága kiderüljön a találkozóig. Nem szeretem az ilyesmit, rajtaütés vagy hasonló szokott lenni az ilyesmiből. Ha viszont... csak azért tartja titokban személyének kilétét, hogy ha esetleg valaki felbontaná a levelet ne kerüljön bajba, akkor is gyanús ez a névtelenség. Viszont igencsak feléltem a tartalékaimat... de ki is csinálhatnak... nehéz a döntés.

Estig mélázgatok magamban, ameddig a levélben említett időpontig már csak egy óra marad. Mondjuk nem foglalkoztam sokat a kérdéssel, mert mára komoly edzést vittem végbe, karban kell tartani a testet ha az ember szeret vadászni az éjszakában egyedül. Batman is biztos hülyére gyúrja magát magányos pillanataiban, óráiban. Talán a legjobb lesz, ha felkapom magamra a cuccaimat, és megnézni ezt a dolgot, hátha nem csak nekem küldött a fószer levelet, és így akar hősöket-gonosztevőket csapdába csalni. Mondjuk ez jó alkalom a múltkor vásárolt golyóálló mellényem tesztelésére. Manapság mi minden van a fekete piacon...

Egy bő tíz perc alatt odaérek, persze a háztetőkön közlekedek hogy feltűnés mentes legyek. Már látom a zöldséges melletti raktárat, de az egyik közel eső háztető tetején szépen leguggolok, és várok. Hátha jön valaki más is